Ím, a levelek, miket Endümion
Írt annak, kit titokban szeretett.
Most árverésen zsémbes emberek
Alkusznak pecsétes papírokon!
Kalmárpénzt harsognak a fájdalom
Vonaglásaiért. Költészetet,
Ki kristályszívet zúz, az nem szeret,
S ezt mohó szemek lesik villogón.
Nem tudjátok, mi oly sok éve múlt,
Ott, Keleten pár fáklyás katona
Rohant az éjben, szegényes ruha
Felett civódott, és egy nyomorult
Köntösén sorsvetéssel osztoza,
Isteni csodát vagy kínt nem tanult?
Fordító: Góz Adrienn
Forrás: Magyar Bábel
