https://verskucko.com

Címke: átalakulás

  • Garai Gábor – Mint kisgyermek

    Mint kisgyermek egy nagy pohár tejet
    úgy iszom tápláló szerelmedet
    és szétterjedsz bennem, Te hófehér:
    Te leszel már ereimben a vér
    s Te az eszmélet, Te a kábulat
    Te a világot rendező tudat
    míg lassan végleg átalakulok
    és élni már csak általad tudok:

    járni csak úgy, ha Te is lépsz velem
    szólni, ha Te szólítasz nevemen
    látni, ha két szemed el nem bocsát
    s kibírni ezt az örvénylő csodát
    csak úgy, ha sodrását Te csitítod
    Te bizonyos cél, Te tömény titok.

    Forrás: internetes verskép / Garai Gábor verse

  • Rainer Maria Rilke – Végső töredék

    Te jöjj, te végső: elismerlek téged,
    gyógyíthatatlan kín, testembe szőtt.
    Ahogy lélekben égtem, benned égek:
    a fahasáb sokáig küszködött
    lángoddal: nem hagytam, hogy elemésszen,
    de most táplállak, benned égek én,
    s e rémség poklában lesz szelíd lényem
    e földön túlvilági rém.

    Tisztán, már terv nélkül, jövőtlenül
    és szabadon a kín-máglyára léptem.
    Mert nincs hol vennem jövendőt cserében
    a szívemért, mely némán kimerül.
    Még az vagyok valóban, aki ég?
    Emlékeket sem tűrök idebenn.
    Ó élet, élet: kinti lét.
    S a lángban én. Nem ismer senki sem.

    (Lemondás. Most nem úgy mint gyerekkorban
    ha betegség jött. Haladék. Ürügy:
    nagyobbá válni. Hangok, suttogások.
    Ne keverd ebbe régi ámulásod.)

    Forrás: Lélektől lélekig