Megtermékenyítettél tűz
megtermékenyítettél víz
megtermékenyítettél
látott és láthatatlan világ
hogy magamba zártál.
Kagyló vagyok
gyöngyök szülője és őrzője
torony vagyok
harangozok és világítok
kereszt vagyok
az országúton
jelképe életnek halálnak.
Ne tagadj meg föld
boruljatok rám csillagok.
Forrás: Szeretem a verseket
Előtted megyek,
te én előttem.
A koranap aranylánca
csilingel kezemen.
Hová mégy – kérdezem,
feleled – nem tudom.
Siettetném lépteim
de te jobban sietsz.
Előtted én
te én előttem.
Egy kapu előtt mégis megállunk.
Megcsókollak,
te nekem adsz csókot,
aztán elindulsz szótlanul
és magaddal viszed életem.
Forrás: Index fórum – Kedvesch versek
Leszaladok én minden ágról
mint testekről letépett fátyol.
Az emberbánat értem eljő
– magával visz egy őszi felhő!
(Meggyilkol a gondolat-erdő)
Vagy szétszaggat egy nyári orkán
vagy kés leszek egy hóhér torkán!
Talán nem is gyűlölök senkit,
De szeretni sem tudok semmit.
Bennem tűzhányók tüze lobban
s özönvizek hullnak rá nyomban.
Hej, így van ez minden világgal,
ha telt sok beteg igazsággal.
Pajtás, nézd meg, hogy merre mentem
s ha eltűnök, ne kutass engem.
Írd rá a ködre, szent fejfámra:
Protagoras kihajtott ága
(Vén szadisták fiatal ága).
Mezőtúr, 1922
Forrás: Lélektől lélekig antológia
I.
Te vagy az, aki után lámpással futottam.
Te vagy az, akit vakon is megtaláltam.
Te vagy az, akiért érdemes az élet.
Te vagy az, akibe egyszer majd belehalok.
II.
Ó szerelem, milyen szesszel itattál meg engem.
Ó szerelem, börtönbe zárnak a te karjaid.
Ó szerelem, egyképp csúnya vagy te és gyönyörű.
Ó szerelem, eltakarom előtted az arcom.
III.
Kedvesem mosolyáért dicsérlek, ó Élet.
Kedvesem ízével érinted az ajkam.
Kedvesem ágyát te veted meg előttünk.
Kedvesem mérgezi meg a borod, ó Élet.
Forrás: Szívzuhogás
