(Fordította: Kosztolányi Dezső)
…Mert itten a Szépség beszél.
Tessék besétálni, szabad bemenet a föld alatt.
Kék, fehér, piros,
lázba hoznak ezek a színek, mivelhogy
az amerikai fodrászok színei.
Mindenütt tükrök és tükrök,
sohase verik vissza ugyanazt a dolgot,
jobbak, mint Giotto.
E fehér zománcos nikkel-vidéken
szörnyű kaland vár
a hajra, a bőrre,
fölhámra,
körömre.
Benn a kirakat üvegei mögött
hadihajók fényszóró-pászmái alatt
műtétek folynak, mitől a Szépség élete függ!
Ledöntik az embert
forgó kínpadokra,
gőzölgő szalvéta borítja a főt,
csak az orr hegye látszik,
s csikaró, pörzsölő, gyomrozó
dolgot mívelnek
a testtel.
Minden kézen egy körömápoló
kisasszonyka lóg,
hogy a páciensek ki ne iszkoljanak.
Nem éreznek semmit,
mert közben a lelküket, azt is kivették
s fertőtlenítik.
Zöldernyős teniszjátékosok
skalpolják a fiatal lányokat, e bálványos
nőstény-orszlánokat,
gumisarkaikkal tiporva
hulladék hajuknak
kukoricahéj-almát.
Nem merem fölszedni s teletömni vele a zsebem.
Egy néger szemlét tart a cipők fölött,
szigorú arccal,
krétával keresztet ír a talpaikra,
s elhatározza, melyiket eszi majd meg.
Forrás: Paul Morand – Beauty Parlor, fordította Kosztolányi Dezső
