https://verskucko.com

Címke: belső béke

  • Áprily Lajos: Túl minden párton

    – Nagy sziklás szigetnél horgonyt vetek
    s kunyhót rakok magamnak szűz kövén.
    Akik hallották, azt mondták, beteg.
    Csak most gyógyult meg – válaszoltam én.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Dhammapada – idézet

    „Megbántottak, megsértettek, legyőztek, kifosztottak.
    Aki így gondolkodik, nem szabadul meg a gyűlölettől.”

    Forrás: Dhammapada

  • Farkas István – Nehéz pillanat

    Mikor önmagamnak is nehéz
    elviselnem magam, és
    arra vágyom, hogy
    valahol máshol legyek,

    – csak én, egyedül,
    csend vegyen körül,
    és a tiszta,
    szabad természet –

    arra gondolok, hogy
    egy dombon ülve,
    lehunyt szemmel
    tartom arcom

    a lemenő Nap
    melegébe, és ahogy
    gyengül fénye,
    úgy halványul testem,

    míg végül eltűnök,
    csak lelkem izzik
    még egy röpke
    pillanatig a levegőben.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • .Kaktusz: Hogy mit kívánok neked a lét minden napjára?

    Hogy mit kívánok neked a lét minden napjára?
    Azt, hogy lássál,
    Hogy a sötétben is lásd a fényt,
    Hogy a háborgó világ ellenére is
    béke lakjon a szívedben.
    Hogy egyedül se legyél magányos,
    Hogy tudjál örülni a vannak,
    Hogy ne hazudj magadnak hamis örömöket,
    Hogy megtaláld a kezdet tisztaságát,
    Hogy ne sírasd az időt,
    Hogy meglásd benne a végtelen lehetőségét,
    Hogy a csendben,
    a benned levő csendben
    meghalljad a lelked szavát.
    Bölcsességet kívánok,
    sok-sok bölcsességet,
    Hogy felismerd,
    Hogyan helyes lépned,
    Mit érdemes meglátnod,
    Mit kell megtenned,
    Mit kell szólnod,
    Hova kell eljutnod.
    Hogy soha semmit ne kelljen
    megbánnod.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Raffai Sarolta: Korai bölcsesség

    Számban só, epe, sav és méz van,
    éppen annyi, mint másokéban,
    mindenkiében.

    Semmi többet nem adhatok,
    ha belegörbed is testem szíjas akarattal.
    De már nem görbed.

    Elmarasztal kegyetlenül az önítélet.
    — Korán jött a te bölcsességed, asszony,
    valaha mást akartál!
    Kevesebb lettél önmagadnál.

    Igaz, vagy sem?
    Meglehet, így van.

    Kifestőkönyves vágyaimban,
    álmaimban, reményeimben hittem —
    ó, megadatott hinnem.

    Akkor ez volt szép.
    Elbomoltam. Részekké —
    minden otthonomban kicsinnyé, cseppekké esetten.

    Felnőttekben és gyerekekben biztosan,
    eltörölhetetlen vagyok jelen,
    bár álmom is volt:
    szédítő, tornyos — elfeledtem.

    Forrás: —

  • Pilinszky János: A mélypont ünnepélye

    Az ólak véres melegében
    ki mer olvasni?
    És ki mer
    a lemenő nap szálkamezejében,
    az ég dagálya és
    a föld apálya idején
    útrakelni, akárhová?

    Ki mer
    csukott szemmel megállani
    ama mélyponton,
    ott, ahol
    mindig akad egy utolsó legyintés,
    háztető,
    gyönyörű arc, vagy akár
    egyetlen kéz, fejbólintás, kézmozdulat?

    Ki tud
    nyugodt szívvel belesimúlni
    az álomba, mely túlcsap a gyerekkor
    keservein s a tengert
    marék vízként arcához emeli?

    Forrás: MEK – Pilinszky János válogatott versei

  • Hajnal Anna: Ma

    Ma nem várok semmit.
    Nem jön levél, nem szól barát,
    csak a fény ül meg az ablakon,
    mint egy fáradt madár.

    Ma nem remélek semmit.
    Nem kérdezem, mit hoz a holnap,
    mert a holnap is csak egy másik ma,
    amit ugyanígy kell végigélni.

    Ma nem félek semmitől.
    Az idő nem ellenség –
    csak tükör,
    amibe belenézek,
    és visszanéz rám valaki,
    aki már nem vár,
    nem remél,
    nem fél –
    csak él.

  • A hajó nem süllyed el, ha víz veszi körül.

    Akkor süllyed el, ha a víz a belsejébe jut.
    Ne amiatt aggódj, ami körülötted van.
    Azzal törődj, ami benned zajlik.