https://verskucko.com

Címke: belső béke

  • Dsida Jenő: Akivel néha találkozom

    Úgy irigylem azt az embert,
    akire csak néha találok
    csöndes szobámban, lefekvés előtt,
    vagy a szerkesztőség zajában, kezébe
    temetett homlokkal, szelíden.

    Túl van minden problémán,
    nem komplikálja az életet,
    nem bontja fel százezer elviselhetetlen
    borzongásra; a rémeket elűzte.

    Testét kerékbe törték, de feltámadt
    s ha lassan is, de jár
    s úgy nézi a kezére száradt vért,
    mint valami idegen ékszert:
    a bölcs emberek különös mosolyával.

    Cigarettáját is mélyen odagondolva
    szívja, s míg mellében kihagy
    a szív, s nehéz szúrások fájnak,
    barátaival figyelmesen beszélget.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Safárik Gabriella: Hegyi tó

    Köszönöm Neked…

    Soha nem volt nyugalmamban
    Rohanó senki fia holnapokban
    Add meg Benned másik felem
    Gyere múltból jövő végtelenben
    Csend-világa
    Hegyi tó

    Hűtsd le gyilkos tüzes egem
    Adj békét nyugalmat élnem
    Égetnek Hozzád futó szavak
    Elégetem gyorsan magam
    Csend-világa
    Hegyi tó

    Szózuhatag mosoly-vized
    Kagylóm-gyöngye most Tied
    Erős lelkem-medred két kezed
    Megnyugtat ölelő szerelmed
    Csend-világa
    Hegyi tó

    Tüzet vittem csillagokba – csillagokba…
    Vándor voltam évek óta – évek óta…
    Lehűlne véremben csókod ára
    Vized hegyén jég nem járna
    Csend-világa
    Hegyi tó

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Áprily Lajos: Imádkozom, legyek vidám

    Én Istenem, legyek vidám,
    házamat vidítni tudjam.
    Mosolyogjak, ha bántanak
    és senkire se haragudjam.

    Arcom ne lássa senki sem
    bánkódni gondon és hiányon.
    Legyen szelíd vasárnapom,
    ha mosolyog a kisleányom.

    Én Istenem, legyek vidám,
    ma minden gondot tűzre vessek.
    Nyújtsam ki kincstelen kezem
    s szegényen is nagyon szeressek.

    Tudom, sokat bűvölt a gyász,
    a hollós téli bút daloltam.
    A bátrakkal hadd mondom el:
    panaszkodtam, mert balga voltam.

    Én Istenem, legyek vidám,
    ujjongjon újra puszta lelkem,
    mint rég, mikor falum felett
    az első forrásvízre leltem.

    Ködökbe csillanó sugár,
    víg fecskeszó bolond viharban,
    tudatlan gyermekhang legyek
    a jajgató világzavarban.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Áprily Lajos: Túl minden párton

    – Nagy sziklás szigetnél horgonyt vetek
    s kunyhót rakok magamnak szűz kövén.
    Akik hallották, azt mondták, beteg.
    Csak most gyógyult meg – válaszoltam én.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Dhammapada – idézet

    „Megbántottak, megsértettek, legyőztek, kifosztottak.
    Aki így gondolkodik, nem szabadul meg a gyűlölettől.”

    Forrás: Dhammapada

  • Farkas István – Nehéz pillanat

    Mikor önmagamnak is nehéz
    elviselnem magam, és
    arra vágyom, hogy
    valahol máshol legyek,

    – csak én, egyedül,
    csend vegyen körül,
    és a tiszta,
    szabad természet –

    arra gondolok, hogy
    egy dombon ülve,
    lehunyt szemmel
    tartom arcom

    a lemenő Nap
    melegébe, és ahogy
    gyengül fénye,
    úgy halványul testem,

    míg végül eltűnök,
    csak lelkem izzik
    még egy röpke
    pillanatig a levegőben.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • .Kaktusz: Hogy mit kívánok neked a lét minden napjára?

    Hogy mit kívánok neked a lét minden napjára?
    Azt, hogy lássál,
    Hogy a sötétben is lásd a fényt,
    Hogy a háborgó világ ellenére is
    béke lakjon a szívedben.
    Hogy egyedül se legyél magányos,
    Hogy tudjál örülni a vannak,
    Hogy ne hazudj magadnak hamis örömöket,
    Hogy megtaláld a kezdet tisztaságát,
    Hogy ne sírasd az időt,
    Hogy meglásd benne a végtelen lehetőségét,
    Hogy a csendben,
    a benned levő csendben
    meghalljad a lelked szavát.
    Bölcsességet kívánok,
    sok-sok bölcsességet,
    Hogy felismerd,
    Hogyan helyes lépned,
    Mit érdemes meglátnod,
    Mit kell megtenned,
    Mit kell szólnod,
    Hova kell eljutnod.
    Hogy soha semmit ne kelljen
    megbánnod.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Raffai Sarolta: Korai bölcsesség

    Számban só, epe, sav és méz van,
    éppen annyi, mint másokéban,
    mindenkiében.

    Semmi többet nem adhatok,
    ha belegörbed is testem szíjas akarattal.
    De már nem görbed.

    Elmarasztal kegyetlenül az önítélet.
    — Korán jött a te bölcsességed, asszony,
    valaha mást akartál!
    Kevesebb lettél önmagadnál.

    Igaz, vagy sem?
    Meglehet, így van.

    Kifestőkönyves vágyaimban,
    álmaimban, reményeimben hittem —
    ó, megadatott hinnem.

    Akkor ez volt szép.
    Elbomoltam. Részekké —
    minden otthonomban kicsinnyé, cseppekké esetten.

    Felnőttekben és gyerekekben biztosan,
    eltörölhetetlen vagyok jelen,
    bár álmom is volt:
    szédítő, tornyos — elfeledtem.

    Forrás: —

  • Pilinszky János: A mélypont ünnepélye

    Az ólak véres melegében
    ki mer olvasni?
    És ki mer
    a lemenő nap szálkamezejében,
    az ég dagálya és
    a föld apálya idején
    útrakelni, akárhová?

    Ki mer
    csukott szemmel megállani
    ama mélyponton,
    ott, ahol
    mindig akad egy utolsó legyintés,
    háztető,
    gyönyörű arc, vagy akár
    egyetlen kéz, fejbólintás, kézmozdulat?

    Ki tud
    nyugodt szívvel belesimúlni
    az álomba, mely túlcsap a gyerekkor
    keservein s a tengert
    marék vízként arcához emeli?

    Forrás: MEK – Pilinszky János válogatott versei

  • Hajnal Anna: Ma

    Ma nem várok semmit.
    Nem jön levél, nem szól barát,
    csak a fény ül meg az ablakon,
    mint egy fáradt madár.

    Ma nem remélek semmit.
    Nem kérdezem, mit hoz a holnap,
    mert a holnap is csak egy másik ma,
    amit ugyanígy kell végigélni.

    Ma nem félek semmitől.
    Az idő nem ellenség –
    csak tükör,
    amibe belenézek,
    és visszanéz rám valaki,
    aki már nem vár,
    nem remél,
    nem fél –
    csak él.