nem jól keresed
mindig mástól várod a feloldozást
mindig elmenekülsz ha már majdnem rád talál
mindig szégyenlősen lehajtod a fejed
hogy ne láss
vagy üvöltesz
hogy ne hallj
nem akarsz önmagad szemébe nézni
nem akarod hallani saját
belső hangjaid
csak élni akarsz
ahogy lehet…
amilyennek az életet képzeled
létezni
enni
aludni
szeretni
gyűlölni
feledni
persze ki tudja
lehet hogy tényleg csak ennyi…
de valami azt súgja
mást…
többet jelent
Embernek lenni…
Forrás: Lélektől lélekig
Vannak csendek,
mikor a percet
átüti a szó.
Nyiss ki ajtót és ablakot
Isten a látogató.
Hagyd minden dolgod,
a szóra figyelj,
oly ritkán hallható.
Átömlik rajtad, mint egy ölelés,
mikor Isten meglátogat,
Te vagy a hang,
a szó.
Forrás: Lélektől lélekig
Vak voltam – látom a szemed
Süket voltam – hallom a hangod
Néma voltam – gügyögni kezdek,
Légy csendben, hallod?
Hallod? Torkomba zümmög
Elnyújtott, furcsa, vádoló panasz:
De messze, messze, de régi, de mély –
Hogy sír! Mi az?
Asszonyt igéző férfi búg,
Vagy ölbekúszó, gyönge gyermek?
Anyám, nem jó volt. Szülj meg újra.
Rossz voltam. Verj meg.
Forrás: magyar-versek.hu
