Címke: Bertók László

  • Bertók László – Kazalban a tűt

    (1)
    Hiú bölcsesség
    rájönni, hogy az égen
    kevés a festék.

    (2)
    Ne akarj gyorsan
    célba érni, az úthoz
    lábad s jogod van.

    (3)
    Öleled a fát,
    s mérgelődsz, hogy egyedül
    sosem éred át?

    (4)
    Kicserélsz egy-egy
    csavart, s azt képzeled, hogy
    nélküled nem megy?

    (5)
    A hebehurgya
    meg is eszi a tésztát,
    mire meggyúrja.

    (6)
    Miért egyszerűbb
    félni, mint megkeresni
    kazalban a tűt?

    (7)
    A lelket nem stressz,
    saját súlya nyomja szét,
    mikor üres lesz.

    (8)
    A végtelenbe
    mégy folyton, s jó ha eljutsz
    megint a kertbe.

    (9)
    Amit két szóval,
    pláne eggyel elmondhatsz,
    maradjon sóhaj.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bertók László – Csokonai

    Csak meghajolva? kopogtatva?
    lüktetve az utakban mint a vér?
    csak a behunyt szem semmi ágán? csak így?
    ebben a vállig érő
    mestergerendás hazában
    fejjel az isten füvei között csak így?

    mellkast szétvető
    hajtóerő szárnyán
    garabonciás hírbe keveredve?
    szaftos
    névnapok igriceként?
    álszent cirkuszok pántlikájaként?

    lábbal mindig a kilövőpályán
    vállal a gerenda alatt
    marokban a parázzsal
    fütyörészve megjátszani
    csökött győztesek ünnepeit?

    legyező mögül kisütő mosolyokért
    pohár borért
    ötven vagy száz forintokért
    az eposzért?
    jázminluga
    s-járvány idején?
    kisiklott hajnal idején?
    isten vasárnapja idején?

    mígnem a törzs szétroppan
    elröpül
    keringeni egy ország körül?
    hogy aztán léha névnapok
    anekdoták távcsövein
    megidézzék az érthetetlen
    kánikulai hóesést?

    Inkább a halál, a jövő!

    Még házat épít, bibelődik
    a Művel, elgyomrozott
    tüdejét purizálja, s ebéd után, mikor alusznak,
    elszáll.

    Forrás: Jelenkor, 1973

  • Bertók László: Bezártam ajtót, ablakot

    Félek, mert már nem szeretek,
    létezem csak, mint a kövek.

    Egy bombához több a közöm,
    mint ahhoz, ki visszaköszön.

    Befelé nézek, mint a fa,
    ha nincs lombja, nincs madara.

    Jó órám is farkasverem,
    kapni akarok, adni nem.

    Mindörökké magam vagyok,
    mint te, aki elolvasod.

    Mennék feléd, jönnél ide,
    de nem mozdul meg senki se.

    Körbeér a történelem,
    forog tovább a félelem.

    Bezártam ajtót, ablakot,
    nem hiányzom, ha meghalok.

    Megölelnek az elemek,
    mert megint minden lehetek.

    És elindulok, mint a vak,
    hogy újra megtaláljalak.


    Forrás: Szívzuhogás