https://verskucko.com

Címke: betlehem

  • Gárdonyi Géza – Fel nagy örömre!

    Fel nagy örömre! Ma született,
    Aki után a föld epedett.
    Mária karján égi a fény,
    Isteni Kisded, Szűznek ölén.

    Egyszerű pásztor, jöjj közelebb,
    Nézd csak örömmel Istenedet.
    Nem ragyogó fény közt nyugoszik,
    Bársonyos ágya nincs neki itt.

    Csak ez a szalma, koldusi hely,
    Rá meleget a marha lehel.
    Egyszerű pásztor, térdeden állj!
    Mert ez az égi s földi Király.

    Glória zeng Betlehem mezején,
    Éjt elűzi mennyei fény;
    Angyali rendek hirdetik Őt,
    Az egyedül szent Üdvözítőt.

    Egyszerű pásztor, arcra borulj,
    Lélekben éledj és megújulj!

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Théophile Gautier: Karácsony

    Baranyi Ferenc fordítása

    Éj van, a földet hó takarja,
    vidám harangok hangja szól,
    Jézus megszületett. Az anyja
    szerelmesen fölé hajol.

    Nincs ékes függöny, mely megóvná
    a hidegtől a kisdedet,
    csupán pókok hálója lóg rá –
    korhadt gerendákról fityeg.

    Didereg szalma-nyoszolyáján
    a csecsemő s nem alszik el,
    melengeti ökör és bárány:
    jászlába hő párát lehel.

    A hó kirojtozza az almot,
    de a tető mennyboltra nyit,
    s a pásztoroknak égi hangok
    zengik: „Itt a Karácsony! Itt!”

    Forrás: Versek mindenkinek

  • Juhász Gyula: Betlehemes ének

    Ó, emberek, gondoljatok ma rá,
    ki Betlehemben született ez este
    a jászol almán, kis hajléktalan,
    szelíd barmok közt, kedves bambinó,
    ó, emberek, gondoljatok ma rá:

    hogy anyja az Úr szolgáló leánya
    és apja ács volt, dolgozó szegény,
    s az istállóban várt födél reájuk.
    Ó, emberek, gondoljatok ma rá,

    a betlehemi kisded jászolára,
    amely fölött nagyobb fény tündökölt,
    mint minden várak s kastélyok fölött.
    Ó, emberek, gondoljatok ma rá,

    ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz,
    a kerek föld mindegyik gyermekéhez
    egy üzenettel jött: Szeressetek!
    Ó, emberek, gondoljatok ma rá!

    Forrás: magyar-versek.hu

  • Nagy Gáspár: Hótalan a hegyek inge

    Ez a tél még megváltatlan,
    nincs rá mentség: fehér paplan,
    se hó, se hold nem világol –
    amíg fölragyog a jászol
    hordjuk szívünk szakadatlan,
    kormos arcot száz darabban,
    nincs ajándék, semmi tömjén –
    rí Boldizsár, Menyhért meg én.

    Az indul el akaratlan
    kinek angyala jelen van,
    hótalan a hegyek inge –
    el kell érnünk Betlehembe!

    Forrás: Magyar Kurír