https://verskucko.com

Címke: bizonytalanság

  • Ágai Ágnes: Epicentrum

    Szigetelt csöndben,
    félszeg, esendő áhítatban,
    száraz lábbal a Vérvörös tengeren,
    a Hurrikán szigetek alsó csücskén,
    átellenben a gyűlölködéssel,
    szép, pasztellszínű égbolt alatt
    lesátorozik a Reménység,
    lesz még egyszer…

    Micsoda bomlékony avarban járunk!
    Az elsárgult hétköznapok
    szétmállanak a lábunk alatt,
    cipőnkre iszamos sár tapad,
    a rothadás édes bűze
    rárakódik a hörgőinkre,
    és felköhögjük tegnapjainkat.

    Kilazult támfalakhoz dőlünk,
    keressük a cementet,
    hogy házainkat betapasszuk,
    de a föld táncot jár alattunk,
    szétnyílik, mint a seb,
    és összedőlnek a menedékek.

    Mázsás tömbök alól,
    nagy messze, a hályogos homályban
    pisla fények, szaggatott jeladások,
    üzenet vagy beteljesedés.
    A fázós lélek magára dobja köpenyét,
    megindul a fényforrás felé,
    és remél. Remél. Mint már annyiszor.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Parancs János: Engedély

    két hónapja várom hasztalan
    és semmi és múlik napra nap
    már ott lennék veletek
    buta latolgatás taktika
    egy légynek sem ártottam soha
    ideges és nyugtalan vagyok
    nem is tudom mit akarok
    és miért és otthon mit csinálok
    két hónapja a senkiföldjén
    elhagyott barátaimra gondolok
    némelyik meg is haragudott
    önző vagyok és ostoba úgy véli
    a csikorgó kínt nem lehet elmesélni
    reménytelenül többértelmű a beszéd
    se itt se ott a senkiföldjén
    ténfergek és kapkodok
    nem köt ide senki semmi
    nem bánkódom nem panaszkodom
    de elég volt a cella-magány
    a végső próba jön cinikusan így mondanám
    s ha rám szakad ismét az éjszaka
    magam akartam szétporlik a vágy is

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Dsida Jenő: Néha…

    Néha mondod: örök lesz a nyár,
    s mely kettőnkre tűz, a napsugár,
    sohase bágyad –
    Ilyenkor búsan paskolom botommal
    a hallgatózó uccaszéli fákat.

    Máskor meg mondod: hiába már.
    Beteljesedés senkit se vár,
    s az élet szétver…
    Ilyenkor bizton, szilárdan mosolygok,
    mint a szép időt jelző barométer.

    Szatmár, 1926. május 17.

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Bertók László: Az elveszek, az összeköt

    Az illesztések, a közök,
    a mihez mi, az oda ne,
    a pontosan, a mód fölött,
    a mindenütt a közepe.

    A pillanat, a hogy bele,
    az összes itt, a soha több,
    a mégis a, a mit vele,
    a foghatatlan mindörök.

    A se helyet, a se időt,
    a hiánya, a deleje,
    a nem tudom, a működök,
    a jaj de jó, a sohase.

    A tépelődés ihlete,
    az elveszek, az összeköt.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Zelk Zoltán: Este

    Most fogja meg vagy most engedi el
    kezem az Isten?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Parancs János: Forgácsok

    Most, amikor a megélhetésünk bizonytalan,
    most, amikor a nyugdíjasok nyomorognak,
    most, amikor minden recseg-ropog,
    szakálla nő a kőnek, és mindenki fél

    ∗

    a semmibe hullanak ismét a szavak
    közönyösen sután az elcsukló mákgubók
    szopogatni kellett volna őket még idejekorán
    amikor megérkeztem dél volt most este van

    ∗

    Nem tudom, mi az a tisztesség.
    Mostanában újra a gyomrom jelzi,
    ahogy már korábban is. Föl-le,
    föl-le, szakadatlan hullámzással.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Pilinszky János: Pont és haza

    Az ördög limonádét hörpöl.
    Akik bort, csupán szerencsétlenek.
    A nyomorultak arca elmosódik,
    az ördögé mind fényesebb, mind rajzosabb.

    Övé a pont és minden egyenes,
    mindaz, ami áttekinthető.
    Az igazak homályban kóborolnak,
    de épp ezért egyedül ők,
    az elveszettek találnak haza.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Pilinszky János: Gizgaz

    Fű van. Nappal meg éjszaka.
    Tegnap valaki azt mondta: „gyere,
    gyere ide”, s én odamentem,
    haladva a gizgazos talajon.

    Éjszaka félek. De a reggel
    még akkor is melenget és lebegtet,
    ha szótlanul és mozdulatlanul fekszem.

    Ruhám puha és ismerős.
    De ruha nélkül
    fázom és parányi vagyok.

    Ha vezetnek, biztosan járok.
    Egyedül bizonytalanul.
    Mégis ilyenkor szinte röpülök,
    ha félek is, hogy elveszek a fűben.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Parancs János: Mégis

    mintha csak átutazóban,
    időlegesen
    megszállva egy-két napra
    egy olcsó vidéki szállodában
    úgy élek itt,
    mintha csak idevetődtem volna,
    s valami csatlakozásra várnék,
    ami egyre késik.

    ténfergek a hajnali ködben,
    kiismerhetetlen torlaszok,
    csapdák és indulatok között,
    meg-megújuló reménykedéssel mégis:
    az emberi mértékkel mérhető élet
    valahol itt lapulhat,
    karnyújtásnyira tőlem.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kamarás Klára: Könyörgés reményért

    Most már tudom, hogy a való világ
    nem rím, nem fény, nem forró pillanat.
    Most már tudom, hogy mindaz, ami áll,
    összeomolhat mind egy perc alatt.

    Tudom, hogy a könny, munka és kacaj,
    a kincs, tudás, a vágy, a szív, az ész,
    ha nincs előttünk cél, hit és remény,
    a semmibe, a múló ködbe vész.

    Uram, ha vagy, ne adj mást, csak reményt!
    A hitet megteremtem majd magamnak,
    a ködön át az utat megtalálom,
    és meglelem a célokat … ha vannak.

    Forrás: Magyarul Bábelben

    l