Címke: Bordal

  • Beöthy Zsigmond: Bordal

    Kancsóra, fiúk mind! bort igyatok!
    Borban van igaz szerelem,
    Mely szíved erén is átlobog, ég,
    S láng ömlik el a kebelen.
    Rajta, igyál hát,
    S űzd a borút!
    Kába, ki önként
    Szerzi a bút.

    Kancsót ide, bajtárs! Aki gyaláz
    Bennünket, a bor fiait:
    Nem tudja, miképpen bor csak a tűz,
    S tűz edzheti csak karait.
    Rajta, igyál hát!
    S aki nevet,
    Mondd neki: borral
    Toldd meg eszed!

    Forrás: www.eternus.hu / Beöthy Zsigmond: Bordal

  • Kölcsey Ferenc: Bordal

    Igyunk derűre,
    Igyunk borúra,
    Úgyis hol kedvre,
    Úgyis hol búra
    Fordul az élet.
    Kedved a jó bor
    Jobban éleszti,
    Búdat a jó bor
    Messze széleszti,
    S elmúlat véled.

    Minden por, álom,
    S füst e világon;
    Mi haszna gázol
    A boldogságon
    A hír barátja?
    Ha dob riadt a
    Harc reggelére,
    Patakban omlik
    Hullámzó vére,
    S bérét más látja.

    Békételen, bús,
    Senyved magába,
    Kétség s remény közt
    Vár s fél a kába
    Percet s esztendőt.
    Miért törődöl
    Szűk életeddel?
    Napod ma mit nyújt,
    Köszönve tedd el,
    S hagyd a jövendőt.

    Reggel vagy estve,
    Szélben vagy csenddel,
    Eljön magától
    Sorsod mit rendel:
    Miként nyár és tél.
    Ernyőt keress, ha
    Készül borulni,
    Szenvedj, ha nem tudsz
    Hová vonulni,
    Fordulhat a szél.

    Éld a jelenlét
    Percét s óráját,
    Együtt lefutja
    Jó s rossz pályáját,
    S együtt húny véled.
    Igyunk derűre,
    Igyunk borúra,
    Úgyis hol kedvre,
    Úgyis hol búra
    Fordul az élet!

    Forrás: www.eternus.hu / Kölcsey Ferenc: Bordal

  • Petőfi István: Bordal

    Hej, galambom, korcsmárosné gyöngyvirág,
    Kóstoltassa meg csak vélem a borát,
    Most kerestem föl először én magát,
    Szoktatóban a javából adjon hát!

    Szél fúj ott künn, eső esik javában,
    Jó helyem van nékem itt a korcsmában,
    Amíg megszűn a szél és a fergeteg,
    Akkorára borom elfogy s nyergelek.

    Pusztán lakom, rég nem voltam városban,
    Hej, még sokkal régebben a templomban,
    Mi a patvar, úgy hevülök borától,
    Talán bizony üdvözülnek csókjától.

    Édes lelkem, úgy szomjazom csókjára,
    Adjon nekem csak egyet is próbára;
    Higgye meg, hogy jóltevőleg hat reám,
    Lássa csak, mint esenkedik érte szám!

    Földerült már, megszűnt a szél s fergeteg,
    Kincsem, lelkem, korcsmárosné, elmegyek,
    Nincsen pénzem, kifizetni a borom,
    Itt egy pár csók, ezt zálogba itt hagyom.

    Forrás: www.eternus.hu