https://verskucko.com

Címke: Bródy János

  •  Bródy János

    Semmisemtökéletes

    A végtelenhez mérve semmi sem tökéletes
    Az ember nyughatatlanul mégis mindig keres
    Az örökös vándorút véget soha nem ér
    S ha nincsen gyökerünk – elvisz a szél

    Mindenkinek vannak különös vágyai
    De felelősséggel tartozunk, ha számít ránk valaki
    Lehet belőle száz is, az az egy többet ér
    S ha elfelejtenéd – elvisz a szél

    Jól csak a szívével lát az ember
    Ami lényeges, az a szemnek láthatatlan
    Az igazságot átérzi a lelkünk
    De te is tudod, hogy kimondhatatlan

    A végtelenhez mérve szinte nem is létezünk
    A csillagévek óráin egy perc az életünk
    Az ember önmagában semmit sem ér
    Ha nincsen barátunk – elvisz a szél

    Jól csak a szívével lát az ember
    Ami lényeges, az a szemnek láthatatlan
    Az igazságot átérzi a lelkünk
    De te is tudod, hogy kimondhatatlan

    Minden sivatag egy kutat rejt valahol
    S ha lelked mélyén rátalálsz már nem csodálkozol
    Az ember ezen a Földön csak egyszer él
    S ha nincsen barátod – elvisz a szél

    Forrás: Bródy János – dalszöveg

  • Bródy János: Szabadnak születtél



    Itt születtél ezen a tájon, itt ringatott az édesanyád
    Itt indultál el az útra, s itt jártad ki az iskolát
    Itt élnek a barátaid és itt találtad meg szerelmedet
    A nagyvilágon e kívül nincs máshol helyed

    Itt fogadtad szívedbe az Írást és a Gondolatot
    Itt eszméltél magadra, és itt volt mindig az otthonod
    S most itt mondják neked elvakult sötét lelkű ostobák
    Keress magadnak máshol hazát

    Ne törődj vele, hogy mit mondanak
    Az vagy, akinek tartod magad
    Még akkor is, ha szembe fúj a szél

    Ne törődj vele, hogy mit mondanak
    Az vagy, akinek tartod magad
    Ne feledd el, hogy szabadnak születtél

    Ne hagyd, hogy lelked mérgezzék a hazug előítéletek
    Ne hagyd, hogy korlátok közé szorítsák szabad szellemed
    Ha Kölcsey és Vörösmarty nyelvén szól az éneked
    A nagyvilágon e kívül nincs máshol helyed

    Tudom, hogy nehéz elfeledni mindazt, amit nem lehet
    De ne add fel a szíved mélyén élő szép reményeket
    Kárpátok gyűrűjéből szállj fel szabad madár
    Érted is szól a harang már

    Ne törődj vele, hogy mit mondanak
    Az vagy, akinek tartod magad
    Még akkor is, ha szembe fúj a szél
    Ne törődj vele, hogy mit mondanak
    Az vagy, akinek tartod magad
    Ne feledd el, hogy szabadnak születtél

    Sose feledd, hogy szabadnak születtél

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bródy János: Többé nem akarom

    Többé nem akarom látni
    ahogy hervad a virág
    Többé nem akarom nézni
    ahogy széthull a világ
    Én már nem akarom hallani
    hogy az én szívem idegen
    Szeretném valahogy megérteni
    miért kell, hogy így legyen

    Többé nem akarom látni
    ahogy az ég beborul
    Többé nem akarom nézni
    ahogy a gyűlölet az úr
    Én már nem akarom hallani
    hogy az én szívem idegen
    Szeretném valahogy megérteni
    miért kell, hogy így legyen

    Álmodunk, ébredünk
    de mindig ugyanoda érkezünk
    Álmodunk, ébredünk
    de a csodákban már nem hiszünk
    nem hiszünk

    Többé nem akarom látni
    ahogy eltorzul a kép
    Többé nem akarom nézni
    ahogy terjed a sötét
    Én már nem akarom hallani
    hogy az én szívem idegen
    Szeretném valahogy megérteni
    miért kell, hogy így legyen

    Az ember mindig jobbat vár
    hát mért nincs béke soha már

    Álmodunk, ébredünk
    látod, így múlik az életünk
    Álmodunk, ébredünk
    és a csodákban már nem hiszünk
    nem hiszünk  

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bródy János : Istenhozzád


    Este van már, csillag van az égen
    Véget ért megint egy szép napunk
    Későre jár, mégis nehéz most a búcsú
    hiszen istentudja, hol találkozunk

    Az angyalok is könnyes szemmel néznek
    ha látják, hogy mi még együtt vagyunk
    Későre jár, mégis nehéz most a búcsú
    de hát istenhozzád, vár az otthonunk

    Egyszer még egy gyertyafényes
    csendes este visszatérünk
    S mint a régi dallamokra
    álmainkra úgy emlékezünk

    Alszik már az utca és a város
    Ébren talán csak mi álmodunk
    Későre jár, mégis nehéz most a búcsú
    csak az isten tudja, hol találkozunk

    Mára már a muzsikának vége
    Legyen ez az utolsó dalunk
    Későre jár, mégis nehéz most a búcsú
    legyen istenhozzád, vár az otthonunk

    Egyszer még egy gyertyafényes
    csendes este visszatérünk
    S mint a régi dallamokra
    álmainkra úgy emlékezünk

    Minden jó, csak legyen jó a vége
    de addig még talán találkozunk
    Későre jár, mégis nehéz most a búcsú
    És ha lehet, legyen szebb a holnapunk

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bródy János: Nagybohóc

    A hatvanas években az volt talán jó
    Hogy az összes klubban még élőzene szólt
    Nem volt még ez az őrült minden, ami van
    És élhettél zenészként büszkén, boldogan

    Akkor hittük még, hogy egyszer szép lesz még
    Akkor bíztunk még a zenében
    Hagyd már fater ezt a rossz dumát
    Akkor ránk még nem is gondoltál
    Ez itt, most már egy egész más világ
    És a szád hiába jár
    Csak egy kis bohóc vagy már

    Az volt a jó, hogy a zene szívből szólt
    Legnagyobb kincsünk egy klubtagsági volt
    A szentháromságról az volt a duma
    Hogy egy a lényeg: ILLÉS, METRÓ, OMEGA

    Akkor hittük még, hogy egyszer szép lesz még
    Akkor bíztunk még a zenében
    Hagyd már fater ezt a rossz dumát
    Akkor ránk még nem is gondoltál
    Ez itt, most már egy egész más világ
    És a szád hiába jár
    Csak egy nagy bohóc vagy már

    Akkor még nem számított, kinek mennyi van
    S nem voltál pénz nélkül sem boldogtalan
    Elég volt néhány üveg „kőbányai”
    Egy rossz hangszeren is lehetett jó dalt játszani

    Akkor hittük még, hogy egyszer szép lesz még
    Akkor bíztunk még a zenében
    Hagyd már fater ezt a rossz dumát
    Akkor ránk még nem is gondoltál
    Ez itt, most már egy egész más világ
    És a szád hiába jár /Nem hiába /
    Csak egy nagy bohóc vagy már
    És a szád hiába jár /Tudom, már hiába /

    Csak egy nagy bohóc vagy már

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bródy János : Mély kút peremén

    Szélfútta, ködlepte utakon
    merre még madár se jár
    Bolyongó lélek vándorol
    nyugalmára nem talál

    Mélységes mély kútnak peremén
    táncol az esti fény
    Mélységes mély kútból üzenet
    egy dallam száll felém

    Szélfútta ködlepte utakon
    ősi ének hangja száll
    Bánatőrző régi köveken
    sorsunk már megírva áll

    Mélységes mély kútnak peremén
    szédül, ki áthajol
    Mélységes mély kútból üzenet
    a lelkünk hangja szól

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bródy János : Csak egy nap az élet

    Csak egy nap az élet
    s ez már a délután
    Kúsznak az árnyak
    az otthonom falán

    Még fényes az égbolt
    vakító fenn a nap
    De látod, a pályán
    már lefelé halad

    És eljön az este
    és álmodunk is majd talán
    De hogy mily álmok jönnek
    ki tudja ezt még délután

    Csak egy nap az élet
    és lassan bealkonyul
    A játéknak vége
    s a függöny lehull

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bródy János: A város fölött



    Nyár éjszakán felkapott a szél
    oly könnyű voltam, akár egy kis levél
    Magasra szálltam és átölelt az ég
    oly felhőtlen volt a kép

    Néztem a várost, békésen pihent
    felülről úgy tűnt, hogy zavartalan a rend
    Egy diszkóbárból dzsessz-rock-funky szólt
    és kacsintott rám a Hold

    Lebegtem az égen a belváros fölött
    alattam csillogott a felosztott Föld
    Távolban gyárak és halvány csillagok
    hallgattam a bölcs folyót

    Magamba szálltam, későre járt
    már látni véltem egy új kor hajnalát
    Mikor egy hang szólt az alsó rakpartról
    éreztem, hozzám is szól

    Van még, ki rosszkedvűen ébred
    van még, ki holtvágányon áll
    Van még, ki gátlásoktól szenved
    van még, ki megváltásra vár

    A földhözragadt ember dülöngélve járt
    a kereszteződésnél tétován megállt
    felnézett rám és bár nem láthatott
    a szívéből átkot szórt

    És hirtelen rám tört a félelem
    éreztem, nem tart fenn többé semmi sem
    Zuhanni kezdtem és az álom véget ért
    Oly távol van most az ég

    Van még, ki rosszkedvűen ébred
    van még, ki holtvágányon áll
    Van még, ki gátlásoktól szenved
    van még, ki megváltásra vár
    Van még, ki rosszkedvűen ébred…

  • Bródy János – Apám a háborút…

    Apám a háborút megúszta élve
    Ha nem tette volna, most nem mondanám
    A háborús kalandok emlékét őrzi
    Egy tábori fénykép a szobám falán

    És itt állok én most a fiam előtt
    És úgy érzem tudnia kell
    Hogy voltak már rohadtul nehéz idők
    Vagy inkább ezt felejtsük el

    Apám azt hitte a háború végén
    A sötét gonoszság végleg kimúlt
    Az Egyesült Nemzetek békére vágynak
    A sorstalan üldözött felszabadult

    És itt állok én most a fiam előtt
    És úgy érzem tudnia kell
    Hogy voltak már rohadtul nehéz idők
    Vagy inkább ezt felejtsük el

    Vagy inkább ezt felejtsük el?
    Felejtsük el vagy adjuk tovább
    A félelmet gerjesztő idők szavát

    Anyám azt mondta mindig nekem:
    Én csak a szépre emlékezem

    És jöttek az évek, de nem jött a hajnal
    A sötétség délben is fölénk borult
    És hiába lázadt az ember az égre
    Nem engedett el, fogott a múlt

    És itt állok én most a fiam előtt
    És úgy érzem tudnia kell
    Hogy voltak már rohadtul nehéz idők
    Vagy inkább ezt felejtsük el

    Apám azt mondta, hogy gyarló az ember
    És arra tanít a történelem
    Hogy hiába világos minden tanulság
    Nem tanul belőle senki sem

    És itt állok én most a fiam előtt
    És úgy érzem tudnia kell
    Hogy lesznek még rohadtul nehéz idők
    Vagy inkább ezt felejtsük el

    Vagy inkább ezt felejtsük el?
    Felejtsük el vagy adjuk tovább
    A félelmet gerjesztő idők szavát

    Anyám azt mondta mindig nekem:
    Én csak a szépre emlékezem

    Apám a háborút megúszta élve
    Ha nem tette volna, most nem mondanám
    A háborús kalandok emlékét őrzi
    Egy tábori fénykép a szobám falán

    Egy tábori fénykép a szobám falán

    Forrás: szeretem a verseket

  • Bródy János – A sündisznó

    A sündisznó már gyerekkorában
    gyerektüskéket növeszt,
    és minden gyanús mozdulatra
    hegyes tüskéket mereszt.

    S ha valaki túl közel merészkedik,
    gombolyaggá gömbölyödik.
    A sündisznó így védekezik.

    A sündisznók bizony gyanakvók,
    túl sok bennük a félelem.
    Azt hiszik, hogy tüskék nélkül
    a létezésük védtelen.

    Ha valaki túl közel merészkedik,
    gombolyaggá gömbölyödik.
    A sündisznó így védekezik.

    A sündisznó már gyerekkorában
    egyedül megy a rétre ki.
    Nem kap enni az anyukától,
    és senki nem segít neki.

    Ha valaki túl közel merészkedik,
    gombolyaggá gömbölyödik.
    A sündisznó így védekezik.

    A sündisznót az apukája
    ha bajba kerül, nem védi meg,
    és szegényke nem tud kiabálni,
    hogy gyertek, gyerekek, segítsetek.

    A sündisznók szerint tehát
    a tüskék hasznos fegyverek.
    De ki tudja, miért növesztenek
    tüskét az emberek.

    Forrás: Kedvesch versek