fordította Babits Mihály
Bontsd ki a gyönyör rejtekébül
forrón lihegő sötét öled,
míg büszke combjaid felett
az irigy vén hold is kibékül!
Gyönyörünk csak álom, röpke láng;
s ezer csillagszemét reánk
fordítja a nagy éj vidáman…
– Add csókod innom, s én a kéjek
mustjával áldozok tenéked
a szűziesség templomában.
