Ismeritek őt, az égőszemű,
A lengőhajú, rubinajkú embert?
Bársonypalástja a szélbe repül
És odatart, hová még senki sem mert!
Ismeritek őt? Van egy fuvolája,
A hangja ezüst, a dala csoda,
És mennek, törtetnek utána, utána,
És megy a bűbájos s nem áll meg soha!
Ifjú legények, övék az élet
És övék a lány, kinek arca rózsa,
A fuvolásnak útjára térnek,
Felednek lányt és kacagnak a sorsra.
Mert csalja őket a fuvolanóta
És vonja őket a zengő csoda,
Csak mennek, törtetnek összefonódva,
És megy a bűbájos s nem áll meg soha!
Merre sietsz? Ó nem kérdezik ők,
A csodanótát aki meghallotta,
Földi dal már nem bűvölheti őt,
Ó nincs e tájon sehol olyan nóta!
Csak mennek, törtetnek a hangra lesve,
És egyszer a dal, a bűbájos, oda.
Fekete hínárra leszállott az este,
Daluk és napjuk nem lesz több soha!
Forrás: MEK
.
