(Csordás Gábor fordítása)
Senki nem halt meg a családban szerelemtől.
Volt, ami volt, de semmi mítosznak való.
Szárazkor Rómeói? Torokgyík Júliái?
Némelyek még a gyarló aggkort is megérték.
Senki nem pusztult bele, hogy nem érkezett
válasz egy könnyekkel öntözött levélre?
Végül mindig beállítottak a szomszédok
rózsákkal, cvikkerekkel.
Senki sem fulladt a kombinált szekrénybe,
mikor hirtelen a szerető férje betoppant!
Fűzők, köpenykék, fodrok miatt senki
nem maradt le a fotográfiákról!
A lelkekben soha az ördögi Bosch!
És pisztollyal a kertbe sem, soha!
(Végezték fejlövéssel, de más okokból
és tábori ágyon.)
Ezt itt, révült kis kontyával és
mint bál után, aláárkolt szemekkel,
nagy vérfolyás ragadta ugyan el,
de nem miattad, táncos, nem bánatában.
Talán valaki még a dagerrotípiák előtt —
de az albumban lévők közt, tudtommal, senki.
A bú derűre fordult, napra nap telt,
és ők, vigasztalódván, náthában haltak el.
Forrás: Magyarul Bábelben
