Borongós árnyékkal szívemben
járom a kertet őszi csendben…
Búcsút veszek lombtól, virágtól…
maroknyi léttől… csalfa nyártól…
Tőled még nem.
Kérj, hogy maradjak…!
Aki voltam… s aki vagyok ma,
őrizd meg annak.
Forrás: Lélektől lélekig
Címke: csönd
-
Kamarás Klára: Őrizz meg…
-
Somlyó Zoltán: Csönd
Jó otthon ülni a szürke sarokban,
mikor esőtül nedves a vidék.
Elmélyedni a nyomtatott sorokban,
hogy szomjuhozó lelked is igyék.Elveszni testben, csak lélekben élni,
míg eső csapja ablaküveged.
Elfelejteni mindent – nem remélni…
Hogy csak az édes csönd legyen veled…Forrás: Lélektől lélekig
-
Babits Mihály – Halvány téli rajz
Milyen fehér csöndesség ez!
Messze házunk télben ül.
Gyere az ablakhoz, édes!
Csókolj meg és nézz körül!Süt a nap, elállt a hó már,
mégis pelyhek hullanak:
puhán, halkan, pehelymód száll
pillanat és pillanat.Gyere, édes, az ablakhoz,
tekints szét az udvaron!
Nézd, a friss, a lágy, a vaskos
szőnyegen még semmi nyom!Csak a kis szolgáló lába
rajzolódik halavány,
s elvész, mint a Szaharába
egy zarándok karaván.Szalma közt fagyottan áll a
kert füzes mélyén a kút
intve dermedt jégszakálla
hogy az év, mint óra, fut.Jertek apró, jertek sűrű
pillanatok pelyhei
jobban mint e szalmagyűrű
szívünk kútját védeni.Milyen furcsa füstünk árnya
a túlsó tető haván:
mintha távol emlék szállna
rokon szívbe tétován.Ki gondolhat ránk e csöndben,
míg körülvattáz a hó?
Titkos lánc nyúl át a földön
összekötve aki jó.Forrás: szeretem a verseket
-
Somlyó Zoltán – Csönd…
Jó otthon ülni a szürke sarokban,
mikor esőtül nedves a vidék.
Elmélyedni a nyomtatott sorokban,
hogy szomjúhozó lelked is igyék.Elveszni testben, csak lélekben élni,
míg eső csapja ablaküveged.
Elfelejteni mindent – nem remélni…
Hogy csak az édes csönd legyen veled…Forrás: Lélektől lélekig
-
József Attila – Szép csöndesen aludj
Szép este van. Szép csöndesen aludj.
Szomszédjaim is lefeküsznek már.
Az uccakövezők is elballagtak.
Messze-tisztán csengett a kő.
Meg a kalapács
Meg az ucca
S most csönd van.
Régen volt amikor láttalak.Dolgos két karod is oly hűs
Mint ez a nagy csöndű folyó.
Nem is csobog csak lassan elmegy.
Oly lassan hogy elalusznak mellette a fák
Aztán a halak
A csillagok is.
És én egészen egyedül maradok.Fáradt vagyok sokat is dolgoztam
Én is elalszom majd.
Szép csöndesen aludj.
Bizonyosan te is szomorú vagy
Azért vagyok én is szomorú.Csönd van
A virágok most megbocsátanak.Forrás: Lélektől lélekig
-
Johann Wolfgang Goethe
Vándor éji dala
(Wanderers Nachtlied)
Eredeti szöveg (német)
Über allen Gipfeln
Ist Ruh’,
In allen Wipfeln
Spürest du
Kaum einen Hauch;
Die Vöglein schweigen im Walde.
Warte nur, balde
Ruhest du auch.
Magyar fordítások
Kosztolányi Dezső fordításában
A vándor éji dala
A szikla-tetőn
tompa csönd.
Elhal remegőn
odafönt
a szél lehellete is.
Madárka se rebben a fák bogára,
várj, nemsokára
pihensz te is.
Szabó Lőrinc fordításában
Vándor éji dala
Csupa béke minden orom.
Sóhajnyi szinte a lombokon
a szél s megáll.
A madár némán üli fészkét.
Várj, a te békéd
sincs messze már.
Kányádi Sándor fordításában
A vándor éji dala
Minden bércen néma
csönd van;
egy-egy levél ha
még moccan.
Ültek a kis
madárkák is el mind a fákra.
Már nincs sok hátra,
s pihensz te is.
Tóth Árpád fordításában
Vándor éji dala
Immár minden bércet
csend ül,
halk lomb, alig érzed,
lendül;
sóhajt az éj.
Már búvik a berki madárka,
te is nemsokára
nyugszol, ne félj…
Dsida Jenő fordításában
Vándor éji dala
Csúcson, élen hallgat
az éj.
A lombfuvallat
is csekély
sóhajnyi nesz;
fészkén elült a madárka.
Várj – nemsokára
te is pihensz.
Móricz Zsigmond fordításában
Ott nyugszik a csúcsokon
a csend.
És itt a lombokon
alig leng
szellő, ha sejted is.
Az erdőn is hallgat a kis madár,
várj csak, nemsokára már
megnyugszol te is.
Forrás: Kedvesch versek
Eredeti nyelv: német
Műfaj: líra
Szerző: Johann Wolfgang Goethe -
Utassy József – Fákat altat a szél…
Fákat altat a szél,
álmos lombú fákat.
S én most ébredek rá:
nagyon szerethetlek,
ha már a sálam is
integet utánad.Forrás: Kedvesch versek
-
Csorba Győző: Szólalj meg bennem!
Verembe nem döntsz, hegyre sem emelsz,
nem hajtogatsz mint friss-kezű szellő a nádat,
nem törődsz velem, Istenem,
sorsom mélyén hallgatsz, mint föl nem robbant
bomba aluvó vízek mélyein.Tornyosodik a bűn a szívemen,
és már csak tompán érezem: mi bűn, mi nem bűn,
normáim elmentek veled,
nincs már külön a sáros és a tiszta –
elkeveredtek bús hiányodon.Szorongok, mint vihar előtt a föld;
lapulok, bújok, pislogok csönded szemébe –
minden dörgésnél rémesebb,
ijesztőbb minden cifra átkozásnál,
– a halott anyák hallgatnak csak így.Szólalj meg bennem, régen-hallgató!
mozgass meg, légy szél, szél, ami voltál is egyszer,
törődjél velem, Istenem!
mindegy: veréssel, vagy simogatással,
csak érezzem, hogy van hozzám közöd.Forrás: DIA – Csorba Győző: Szólalj meg bennem!
-
Christina Georgina Rossetti – Nyugalom
Ó Föld, temesd be súlyosan szemét,
édes, fáradt szemét, Föld, zárd le halkan.
Vedd körül: meg ne hallja, mennyi jaj van,
és mennyi vad röhej száll szerteszét.Nincs néki immár kérdés és beszéd,
boldog hiány takarja e talajban.
S felejti, hogy mi fájt sajogva hajdan,
a hallgatás oly üdv, akár az Ég.Homály emelje, fényes délnél élőbb
és csönd, a legszebb dalnál is zenélőbb.
A szíve úgy figyel rá, hogy megállott.Dajkálja az öröklét hajnaláig
mély nyugalom, s ha ébred majd az áldott,
érezze azt, nem is tartott sokáig.Kosztolányi Dezső fordítása
Forrás: Lélektől lélekig
