Mély nyomok a hóban,
Elhagyott nagy kertbe’,
Kékesre nyomúlva
A fehér hó pelyhe.
Ki járhatott erre?
– Az út oly elhagyott –
Látom még a nyomot,
De nem az alakot.
Majd visszaképzelem:
Milyen volt az élet,
Mely itt magányosan
A nagy hóba tévedt?
Mintha már látnám is,
Jő felém egy árnyék,
Mintha az árnyékban
Magamra találnék.
Hiszen én jártam itt –
Ide be van nyomva,
De már nem ismerek
A saját nyomomra.
Forrás: www.eternus.hu – Czóbel Minka versei
