Címke: dal

  • Salamon Ernő: Dal

    Szétkotorta tűzhelyünket
    vézna léc,
    ha felszítod tüzeinket
    elalélsz,

    meg ne lesd zord álmainkat
    felrivallsz,
    el ne dudold dalainkat,
    belehalsz!

    Forrás: eternus.hu

  • John Donne: Dal

    (ford.: Eörsi István)

    Kapj el hulló csillagot,
    Ejts teherbe egy tököt,
    Súgd meg, hol a tűnt napok,
    Vagy ki patkolt ördögöt,
    Hablány hol zeng, s mi segítsen,
    Hogy az irigység ne csípjen,
    S hol kél
    A szél,
    Mely tisztes lelkeket segél.

    Furcsa dolgokra vagy itt,
    Vonz, ami nem látható?
    Vágtass tízezer napig,
    Míg nem hull hajadra hó,
    S elidőzve a csodáknál
    Esküdj meg, hogy sose láttál
    Oly szép
    Nőt még,
    Akiben lobog a hűség.

    Ha lelsz egyet, írj haza,
    Zarándoka hadd legyek:
    Mégse tedd, hisz érte a
    Szomszéd házig sem megyek,
    Hű volt tán, míg megismerted,
    De én mégsem keresem meg,
    Úgyis
    Hamis
    Lesz jöttömig hárommal is.

    Forrás: Magyar Bábel

  • Zelk Zoltán: Aranyinda

    Énekeltünk, kóstolgatva
    valamennyi szót,
    és úgy, hogy az égő borral
    torkunkon lefolyt:
    „a szívemet a szerelem
    körülfogta volt…”

    Úgy daloltuk, minden cseppje
    a szívünkre folyt,
    hogyha szólt, hát a szívünkre
    cseppent, csak ott szólt:
    „a szívemet a szerelem
    körülfogta volt…”

    Ezt fújtuk csak, hogyha mást is,
    ha más nóta szólt,
    abban is csak, mint csalitban,
    hogyha madár szólt:
    „a szívemet a szerelem
    körülfogta volt…”

    Szekér az idő sarában,
    zörgött, zakatolt:
    alkonyatból éjszakába,
    hajnalba hajolt –
    tiszta az ég, csupa csillag,
    mégsincs rajta Hold!

    Reggel aztán ki látta meg?
    Talán Irén szólt,
    ujjával az égre karcolt:
    ott röpül a Hold! –
    Megismertem: az én szívem,
    az én szívem volt!

    Ringott a táj, és fölötte,
    mint sirály, a Hold.
    Azért égett oly pirossal,
    mert a szívem volt:
    s a szerelem, a szerelem
    körülfogta volt…

    Forrás: DIA – PIM

  • Juhász Gyula: Kossuth-nóta…

    A lóca végén, óbor mellett,
    Nagy, barna legény énekelget,
    Egy szál cigány ugyan cifrázza,
    Ujjong, zokog az ő nótája.

    Az ő nótája az a nóta,
    Mely egyre járja még azóta,
    Hogy magyar álmok visszaszállnak
    Tavaszába egy szebb világnak.

    A gyertya fogy, tüzel az óbor,
    Elég is volna már a jóból,
    De a legény büszkén, merengve
    Bámul egy álomregimentre!

    Más nóták jöttek, hej, azóta,
    Hogy megszületett az a nóta,
    De rendületlenül, kevélyen,
    Nem tudsz felőlük, jó legényem.

    …Mint hogyha magyar fajtám lelke,
    Ujjongna, sírna, énekelne.
    Árva legény, szép, konok bánat,
    Ó be szeretlek, be sajnállak!

    Forrás: MEK

  • Szőcs Kálmán: Te is tudod

    Esik eső,
    Szakad, szakad,
    Szeretnélek,
    De nem szabad.

    Te is tudod,
    Tudom én is,
    Nézzük egymást
    Mégis, mégis.

    Törvény, szokás,
    Szabott szabály,
    Ajtó, asztal,
    Ház a határ.

    Te is tudod,
    Tudom én is,
    Várjuk egymást
    Mégis, mégis.

    Beborul, és
    Kinyíl az ég,
    Minden éjjel
    Megyek eléd.

    Te is tudod,
    Tudom én is,
    Messze vagyunk
    Mégis, mégis.

    🎵 Hallgasd meg a megzenésített változatot

  • Székely János: Dal

    Fölém borul a lisztes ég
    pokróca, hallgatom az estet,
    s a lassú hóhullás neszét.
    Kabátom, gőgöm szertefeslett.
    Üzend, dal, dúdold szenvedés,
    bukfencet hányó gyermekeknek;
    jaj annak, aki szeret, és
    jaj annak, aki nem szerethet.

    Forrás: Szívzuhogás

  • Arany János: A bujdosó

    Dal

    Párjavesztett gilicének szíve fáj,
    Fülemile panaszától zeng a táj;
    Ne szomorkodj fülemile, gerlice:
    A te bajod az enyémhez semmise.

    Égi madár hegyen-völgyön megszállhat,
    Társa helyen társra megint találhat:
    Jaj, de nekem nincs se hazám, se párom,
    A világot egyes-egyedül járom.

    Messzi honum tája körül jaj be kék…
    Azt se tudom, hegy-e az ott vagy az ég;
    Azt se tudom, eljutok-é oda még:
    Vagy sose lesz egyéb hazám, mint az ég!

    (1857)