(Fodor András fordítása)
Uram, egyszerű emberek vagyunk,
szövettel kereskedünk
(saját lelkünk volt a szövet,
mely senkinek se kellett),
Nem kalkuláltuk a szegélyt az árba,
szabályszerű volt rőf és arasz,
sose adtunk féláron maradékot,
s lám, ez lett a bűnünk.
Nem volt egyéb, csak minőségi árunk.
Egy szűk sarok szolgálta napi létünk.
A mi földünkön kis helyen elfér az érték.
Most ugyanoly mércével mérj minket, ahogy
mi mértünk: vagyonunk, lásd, nem gyarapítottuk.
Rossz kereskedők voltunk, Uram.
Forrás: Index Fórum – Lélektől lélekig
