E kicsi zug, e csöpp sarok,
Mely az enyém,
S mely éltetett, a nagy remény
Megáldatott.
Órái a sok régi bűnnek
Sápadnak, tűnnek
Fehér szalmalapján bús szívemnek.
Ártatlanság lakik velem,
Egyszerűség.
Mit van nekem kívánni még,
Aki KRISZTUST vendégelem?
Kemény kenyerem, durva ágyam,
Szegénységem, magányom,
Ó szent próbám! ó drága tanulmányom!
E bajban készre edzett szív,
S ez áhitat,
Mely szeretettel átitat
Olyan szelíd, s olyan naiv
Megoldást adnak életemnek,
A féktelennek,
Melyben vágyaim elpihennek.
Uram, fogadd hálámat! Add
A jó halált.
Küzdelmeimet áldd meg, áldd
Türelmes sóhajtásomat!
Alázat útján közeledve
Kér egy szegény szív, vedd be
Őt és övéit örök örömödbe!
Forrás: Szeretem a verseket
Fordította: Babits Mihály
