(TE MEG ÉN ciklus – Fordította: Kosztolányi Dezső)
Zongora
Drágám, csináltam én Neked
három hangból egy éneket.
Egy ujjal játszom ezt a dalt.
Hallgasd meg. Ülj le, kisgyerek.
Ha azt hiszed, hogy buta, majd
mond meg nekem. Hát ime, halld.
Van egy csodásszép kedvesem.
“Mért oly féltékeny? – igy gagyog.
Hiszen csakis Önt szeretem
és hű vagyok.
Hogy ne szeressem? Nem lehet!
Mikor a társaság gyülöng,
maga a legértékesebb,
a legkülönb!
Magát imádom. Holtomig!
Mégis örökké félt. Ugyan.
Nem szép, hogy így csacsiskodik,
tisztelt uram!”
Hát ez igaz. A szíve hű.
Nem csélcsap és nyilván enyém.
Őszinte is. És egyszerű…
De érzem én,
hogy valahol egy férfi van,
több nálam, egyszer idejő,
mig bús leszek, frissen, vigan
s megérti Ő.
És féltékeny vagyok és rettegek,
s zúg a fejem s a szívem maga van…
Nézd, ezt a dalt írtam Neked,
kis madaram.
Forrás: MEK
