Van-e olyan nyakas balga,
ki lump könyvhöz, s nem köt’ zabla,
okulatlan, büszke fajta?
Előhívom!
Nyughelyemnél zengjen dalja,
értem sírjon!
Van-e még durva hangú bárd,
ki a tömegben lopva járt,
míg az bámult, s ordibált?
Időzz el itt!
Szíved testvérért kiált,
sóhajt nekik.
Van-e még ki oly bölcs barát,
híven vezet életeden át,
de minden-világ viharát
kevélyen bírt’?
Állj meg itt és könnyeken át
gyászold e sírt!
Itt érte őt a szörnyű vég,
tudni vágyott, s tanulni még,
hív’ barátot tárt fel az ég,
s lányok hevét.
De lehúzta könnyelműség,
őt és nevét.
Halld, Olvasó! Bár szellemed
tán határokat feszeget,
vagy egy sötét lyuk temetett
önmagába.
Tudd! Bölcsesség elrejtezett
béke-ruhába.
Forrás: Magyarul Bábelben (fordította: Kukorelly Endre)
