https://verskucko.com

Címke: egyéniség

  • Edgar Allan Poe: Külön

    (Tellér Gyula fordítása)

    Gyerekkoromtól fogva nem
    Olyan vagyok, mint más. Szemem
    Nem úgy lát, nem közös kutak
    Habja bennem az indulat.
    Nem közös forrásból ered
    Bánatom. Gyújtva szívemet
    Más fokra izzik örömöm.
    S ha szeretek: azt is külön.

    Ott – gyerekkoromban – a vad
    Élet hajnalán: ott fakadt
    Ez a varázs – a jó s hamis
    Mélyekből –, mely kötöz ma is:
    Forrásból lett, gyors patakból,
    Sziklahegyen rőt falakból,
    Napból, mely lekörözött
    Őszi aranyfény között,
    Villámból az ég alatt,
    Amint elszállt, elszaladt,
    Dörejből, vihar ha forrt,
    S fellegből, mely olyan volt
    (Bár kéklettek az egek)
    Szemre, mint egy szörnyeteg.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kosztolányi Dezső: Költő a huszadik században

    Az önimádat büszke heverőjén
    fekszem nyugodtan, s a paplanomra sárgán
    hull éji villany, nappali verőfény.

    Füst és kávé között henyélek,
    mivel a dolgom, végzetem csak annyi,
    hogy élek.

    Csak annyit érünk, amennyit magunkba,
    mit nékem a hazugság glóriája,
    a munka.

    Mit a csaló próféták csácsogása,
    nem alkuszom én semmiféle rúttal,
    se a labdákért ordító tömeggel,
    se számarányokkal, se Hollywood-dal.

    Tőlem locsoghat megváltó igéket
    s unalmas őrültségeket az ép ész,
    nem az enyém a század rongy bohóca,
    se a felhőkbe zörgő, bamba gépész.

    Nem kell hatalmasoknak úri konca,
    s a millióktól olcsó-ócska kegy.
    Azt hirdetem, barátim, sok a kettő,
    de több az egy.

    Recsegjen a múlt s a bárgyú jövő is,
    nekem magasabb kincset kell megóvnom.
    Uralkodom tűzhányó kráterén is,
    még áll a trónom.

    És önmagamat önmagammal
    mérem.
    Szavam ha hull, tömör aranyból
    érem.
    Mindegyiken képmásom, mint királyé,
    s a peremén
    a gőgös írás:
    én.

    Forrás: MEK