Minden keréknek más a fordulása
s minden embernek más a kereke.
Ma is zúg még a babiloni lárma:
bomlott óra a világ élete!
De mink kettecskén ugye tulipánom:
nem disputálunk semmin a világon.
Amit te mondasz, szép lelked zenéje,
s az én lelkem, miként az erdő mélye,
visszhangzik rá híven figyelmesen.
S amit én mondok, azt te, kedvesem,
mosolyogva, bólintva hallgatod,
legfeljebb ha a szóban akadok,
szép selyemszálként fűzöd a beszédbe,
ami csak lánynak juthat az eszébe.
Mi néked kedves, kedves nékem is,
mi néked ízlik, ízlik nékem is;
ha te nevetsz, én is vidám vagyok;
ha te bús vagy, én is csak búsulok;
s ha én susogva szíved kérdezem,
csókkal felelsz rá, én szép kedvesem.
Forrás: Gárdonyi Géza
