Címke: együttérzés

Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszer csak ott volt a tisztáson. Egy gyönyörű virág. Egy fehér rózsa.

A farkas vette észre először.

– Milyen szép! – gondolta. – Milyen kecses!

Aztán lassan a többi állat is felfedezte.

– Milyen egyszerű! – mondta a páva. – Semmi szín, semmi különlegesség!

– Közönséges! – rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű. – Hát hogy néz ez ki?

„Mind ilyenek vagytok – gondolta a farkas a fák közül. – Nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót.”

A társasághoz hamarosan csatlakozott a vaddisznó, a róka és a medve is.

– Ez meg micsoda? – fanyalgott a róka. – Semmi keresnivalója nincs itt.

– Csúnya! – röfögte a vaddisznó. – És ráadásul útban van.

A rózsa bánatosan lehajtotta a fejét. Szirmai közül, mintha csak egy könnycsepp lenne, egy harmatcsepp hullott a földre.

„Hát nem látjátok, hogy fáj neki? – gondolta a farkas. – Miért kell bántani?”

– Nem szeretem a virágot! – dörmögte a medve. – Tépjük ki!

Azzal lehajolt, hogy leszakítsa a rózsát, de egy tövis megszúrta az ujját.

– Nézzétek! – bömbölte, és magasba tartotta a mancsát. – Megszúrt!

– Szóval még veszélyes is! – jegyezte meg a róka. – Ki kell irtani!

A vaddisznó felhorkant, rávetette magát a virágra, és kíméletlenül a földbe taposta. A többiek megtapsolták.

A farkas üvölteni tudott volna tehetetlen dühében.

„Elpusztították, csak azért, mert más volt, mint ők!”

Megvárta, amíg az utolsó állat is távozik a tisztásról, aztán előjött a fák közül. Odament az összetört, meggyalázott virághoz, és gyengéden felemelte a földről. Óvatosan a szájába vette, és elügetett vele.

Otthon, az odúja előtt egy kis gödröt kapart a rózsának, és belefektette.

– Isten veled, kis virág! Nem érdemelték meg, hogy nekik nyíljál…

Miközben betemette a sírt, úgy érezte, lelkének egy darabja is ott maradt a földben, a rózsa mellett.

Másnap reggel, amikor kilépett szerény hajlékából, nem akart hinni a szemének. A fehér rózsa ott pompázott az odúja előtt, szirmain apró gyémántokként csillogtak a harmatcseppek.

A farkas csak állt némán, a virágot nézve. Hirtelen furcsa melegséget érzett a szemében: életében először sírni kezdett.

Ismeretlen szerző