https://verskucko.com

Címke: együttérzés

  • Kosztolányi Dezső: Skála

    Őszi éjjel
    a nők ágya,
    mint a vér.
    Vágynak ők is,
    árva lelkek,
    a napér.

    Lámpa füstöl
    hosszú füsttel
    olykoron.
    Hull az ágyra
    fekete hó,
    a korom.

    Künn az ajtó,
    bús sóhajtó,
    nyekereg.
    Tompa hangon
    rí a gangon
    egy gyerek.

    Ülnek-ülnek
    az ágyaknál
    csendesen,
    gondolkoznak
    régi, rút
    emlékeken.

    Egy se tudja,
    hogy mi bántja,
    mit akar?
    Kóc a fésűn,
    a fejükben
    zűrzavar.

    Forró ujjuk,
    mely sok férfit,
    szívet ölt,
    most fázósan,
    fényes tűvel
    inget ölt.

    A gavallér –
    aranytallér
    hova ment?
    Porlad ő is,
    mint a szívük
    odalent.

    Hervadt ajkuk
    csókos álmot –
    sírva kér.
    Őszi éjjel
    a nők ágya,
    mint a vér.

    Forrás: MEK


  • Váci Mihály: Ne félj!

    Hogy értelek és hogy szeretlek!
    Mit tennék Érted! – Ó, ha tudnád,
    milyen ősi és időntúli
    félelem űz és kötöz Hozzád!

    Nem lelném mását letört mosolyodnak,
    mely úgy hajladoz, fényekben úgy hervad,
    hogy nincs irány számomra e Földön,
    ha szemed lágy északi fénye elhagy.

    Hogy szereted az embereket! És mert
    nehéz szeretni őket – sírsz, zokogsz,
    és félsz, hiába vigasztallak, rettegsz,
    hogy végül mindet gyűlölni fogod.

    Forrás: Váci Mihály Összegyűjtött művei, Magvető, 1979

  • Várnai Zseni: Ne irigyelj

    Ne irigyelj púpos ember,
    amiért egyenes vagyok,
    A lelkemen olyan nagy púp van,
    Hogy majd bele szakadok.

    Te nem látod, de én érzem,
    hogy ez a púp mily nehéz,
    Bele van ám gyömöszölve
    egy mázsányi szenvedés.

    Te vak ember ne haragudj,
    én se látok messzire,
    Bukdácsolok, botorkálok,
    s nem haladok semmire.

    Fogadj engem testvérednek,
    szegény néma, s hidd el nekem,
    Én is csak dadogva szólok,
    s nem érti meg senki sem.

    Szeressetek engem bénák,
    nyomorultak, szegények,
    Ügyefogyott vagyok én is,
    össze-vissza beszélek.

    Képzelődöm, álmodozom,
    mint az őrült, s azt hiszem
    üvegből van, s összetörik,
    Összetörik a szívem.

    Forrás: margitanyakepeslapjai.bloglap.hu

  • József Attila: SZERETNÉM, HA VADALMAFA LENNÉK!

    Szeretném, ha vadalmafa lennék!
    Terebélyes vadalmafa;
    S hogy testemből jóllakhatna
    Minden éhező kis gyermek
    Árnyaimmal betakarva.

    Szeretném, ha vadalmafa lennék
    S minden egyes árva gyermek,
    Ha keserű könnye pereg,
    Felkeresné s könnyeivel
    Öntözné meg a tövemet.

    Szeretném, ha vadalmafa lennék,
    Mi ha majd egykor kiszárad
    És a tél apó kivágat,
    Lángjaival felszárítná
    Könnyeit a bús árváknak.

    S ha csakugyan vadalmafa lennék,
    Volna öröm a földön és
    Sehol semmi bú, szenvedés
    S a mosolygó fejeket nem
    Bántaná az elköltözés.

    1. ápr. 12.

    Címkék: József Attila, vágy