„Fordítsd az arcodat a nap felé, és minden árnyék mögéd kerül.”
Forrás: Lélektől lélekig
„Fordítsd az arcodat a nap felé, és minden árnyék mögéd kerül.”
Forrás: Lélektől lélekig
Ha bal lábbal kelsz, és nyűgös vagy,
mert minden összejön.
Kilincsbe akadsz, trutyiba lépsz,
vagy senki sem köszön,
Ha tele a hócipőd, még mielőtt bármit
a földhöz csapnál, nézz körül,
S csak ennyit mondj: – Lám, csak lám.
Ha egy női démon rád nevet,
megőrül szíved,
És egy éjszakáért odaadnád
egész életed.
Ha elsodor a vágyfolyó, jól teszed,
ha néha-néha csendesen
Csak ennyit szólsz: – Lám, csak lám.
Ha odafent vagy,
jókat röhögsz a sok hülyén.
Ha újra lecsúszol,
te bámulsz hülyén.
De bárhogy is forog a sorskerék,
a legfontosabb három szó a tiéd:
Lám, csak lám.
Ha meghalnánk, és elvinnének
a dolgos Ördögök,
És együtt főnénk a vasfazékban
a pokol-tűz fölött,
Még ott sem lenne baj, ha összenézve
csak ennyit szólnánk viccesen:
– Lám, csak lám. Lám, csak lám.
Forrás: Lélektől lélekig
„Ne küzdj túl erősen.
A legjobb dolgok váratlanul történnek.”
Forrás: Gabriel García Márquez
„Az élet igazi, nagy vállalkozásai legtöbbször nem hőstettek, hanem türelemjátékok.”
Forrás: Lélektől lélekig
„Aki szeret, aki mindig szeret,
nem ér rá panaszkodni
és boldogtalannak lenni.”
Forrás: Joseph Joubert gondolatai
Minden, ami gyönyörű és igaz, meglepetésként érkezik.
Éppen ezért őrizd meg a meglepődés képességét.
Ez az élet egyik legnagyszerűbb áldása.
Forrás: idézet
Öreg csatár emlékkönyvébe
A világ egy futball-pálya,
Mi vagyunk a labda rajt,
Melyet a sors fürge lábbal
Jobbra rugdal, balra hajt.
Végre jő az utolsó gól
És a játék vége bús,
Halál ellen nincs orvosság,
Halál ellen nincs kapus.
Ne higgy a gőgös, zordon Oktatónak,
Ki fékezésre és tűrésre nógat,
Megmagyarázza, hogy csak gyönge báb vagy,
És rádparancsol: légy szerény, ne lázadj,
Ne is kívánj a jobból egy szemernyit:
A bölcs lemondás minden kínt megenyhít.
Szépség – silányság! Mámor – rossz gyümölcs!
Vágyak – szamárság! Előlük a bölcs
Fejét homokba dugja, mint a strucc.
Ne higgy a gőgös, zordon Oktatónak!
Higgy bátran abban, hogy szebb lesz a holnap.
Talán egy óra, egy parányi perc
Meghozza azt, amit kívánni mersz…
Csak addig élsz, amíg kívánni tudsz.
Egyszerű ember volt apám,
És nem hagyott semmit se rám,
Se pénzt, se nevet, se tanácsot,
Legyen emléke mindig áldott.
Tűrte, hogy járjak szabadon,
Sokszor de balga utamon,
Örült, ha vakmerőn repültem,
És nem szidott, ha tétlen ültem.
Ha ijesztett a meredek,
Kezem megfogta. Szeretett.
A szíve egy volt a szívemmel,
Mért nem lehettem olyan ember,
Mint az apám?
Halk, szűkszavú volt és szerény,
A bánat fátyla volt szemén.
Sok élőt, sok halottat gyászolt,
Az élet néki pusztaság volt,
Száz keserűség pohara,
Kegyetlen, izzó Szahara,
Örök homok, kevés oázis.
Sokat bántották. Én is, más is.
De sohasem panaszkodott,
Férfi volt, bátor, bölcs, nyugodt.
A sok bajt elviselte mégis,
Mért nem tanultam tűrni én is,
Mint az apám?
Mikor az ideje letelt,
Lázadozón nem feleselt,
Meghalt, mikor meghalni kellett,
Senki sem állt az ágya mellett.
Én istenem, ha menni kell,
Add, én is így mehessek el,
Éjjel, sötétben, észrevétlen,
Büszkén, magamban, ahogy éltem.
Mikor az élet menekül,
Haljak meg én is egyedül,
Egy vén diványra ráborulva,
És senkire se rászorulva,
Mint az apám.