https://verskucko.com

Címke: életvágy

  • Ölvedi László: A nyár szeretője

    Szeretője vagyok a nyárnak
    S dalolója az éjszakának.

    Ha pengetem szívemnek húrját,
    Megkönnyezem az ég azúrját.

    Kitör olykor a fájó dallam,
    Mikor a rügy bimbóba pattan.

    Verem a mellem nyakra-főre –
    S ráborulnék egy rózsatőre.

    Gyötör folyvást a vér, az álnok,
    Incselkednek a pajkos álmok.

    A lelkem bugó, bús Lehel kürtje,
    Láncolt erőm a Sámson fürtje.

    Hatalma rajtam nincs Delilának,
    Heroldja lettem a régi mának.

    Úgy epedék életre, másra,
    Mint a kaszás szép aratásra.

    Férfi lettem tavasztól nyárig,
    Forró hitem válóra válik.

    Élesre fenve az ősi szerszám,
    Péter-Pál napját lessük ezerszám.

    Piros nyarát, tenger virágot…
    Eddig éljek, csak erre várok.
    Szemfödőmet éj keze szője…
    Be bolond a nyár szeretője.

    Forrás: eternus.hu

  • Babits Mihály: Éhszomj

    Mint anyja emlejétől elvált
    gyermek az ős tej drága kincsét,
    szomjazom én, világtól elzárt,
    az eleven világot ismét.
    Mert szép a világ, úgy találom
    s a rút csupán a szépnek árnya;
    mert szép a világ, mint egy álom,
    mint egy istennek hajnalálma.

    Mint a lázárok szeme lakzin
    ha zúg az élet körülöttem,
    tágul a szemem héja kapzsin
    s érzem, hogy nem régen születtem.
    Csontom ős csont, de vérem új nedv,
    az tanít sírni és nevetni,
    s kedv támad bennem, érzem, új kedv
    verseket írni, lányt szeretni.

    Betelni mindenféle borral,
    letépni minden szép virágot
    és szájjal, szemmel, füllel, orral
    fölfalni az egész világot.

    Forrás: Versek mindenkinek

  • Rab Zsuzsa – Add meg

    Kegyelmes Isten add meg add meg add meg –
    még egy kicsit világon kívül élni
    még egy kicsit sírni a szerelemtől
    járni szemetes utcán mint virágon
    gépzuhogást hallani muzsikának
    telefonvárás pórázán szűkölni
    ígézni az utcát a kerti ajtót
    eszelősen ráolvasót susogni
    térj meg térj meg fordulj nyakad szakadjon
    kifaggatni reménykedőn a tükröt
    makacsul hajtogatni, hogy nem és nem
    s igen igen mondani rá a rímet

    Kegyelmes Isten add meg add meg add meg –
    édességes életveszélyben élni
    sínek közt várni be hetykén a mozdonyt
    tudva hogy félkezemmel visszalökném
    tépdesni bután margarétaszírmot
    lépéseket számolni hátha páros
    és mosogatás közben énekelni
    mint kiscseléd és nem szégyelni semmit
    és aztán persze sírni néha este
    üresen hagyni félhelyet a párnán
    s mint olvasót átkot morzsolni áldást
    térj meg térj meg fordulj nyakad szakadjon
    és reggel újrakezdeni a semmit

    Kegyelmes Isten add meg add meg add meg –
    állni az ablakban mint dédanyáink
    ígézni a kerti ajtót az utcát
    ráolvasót susogni eszelősen
    térj meg térj meg fordulj nyakad szakadjon

    Közben ügyek emberek tárgyalások szerződések kérdőívek satöbbi
    elrendezni félkézzel az egészet
    aztán tovább világon kívül élni
    aztán tovább sírni a szerelemtől
    járni szemetes utcán mint virágon
    elmondani ezerszer hogy nem és nem
    mégis mégis felelni rá a rímet

    Kegyelmes Isten add meg add meg add meg –
    s ha megadod ne büntess majd utána.

    Forrás: Szívzuhogás

  • Tóth Árpád: Miért?

    Ablakomban, szürke esten,
    Üldögélek, semmi kedvem,
    Munka nélkül, tétlenül
    Sok, sok percem elrepül.

    Porbelepte, satnya ágra,
    Szirmasíró, bús virágra
    Nézek némán, hidegen,
    Árva sorsuk mit nekem!

    Lelkem üres, puszta, fásult,
    És a perc mindegyre száguld,
    Míg egy sápadt alkonyon
    Itt kell hagyni ablakom…

    S a halál szól irgalommal:
    „Ne vesződj már szívbajoddal,
    Jégkezemmel szeliden
    Megsimítom, s elpihen.”

    Akkor vadul felsikoltok:
    Nem akarok lenni boldog,
    Élni, élni, akarok!
    Miért? balga, bús titok!

    Forrás: MEK

  • Ady Endre: Tiltakozni és akarni

    Hajh, megmaradni nagy betegnek,
    Sírba-rugandó idegennek,
    De élni, de élni.

    Barbárból, úrból nyűvé válni,
    Igaziból lenni akármi,
    De élni, de élni.

    Nem bánni immár semmit-semmit
    S nótáink bár rossz kölykök zengik,
    De élni, de élni.

    Ijesztgessenek a Jövővel,
    Ijedjek meg lehajtott fővel,
    De élni, de élni.

    És gunnyasztva és meghajolva,
    Mintha tavasz sohse lett volna,
    De élni, de élni.

    De tiltakozni és akarni,
    De, jaj, még most, most meg nem halni,
    De élni, de élni.

    Forrás: MEK