https://verskucko.com

Címke: ellentét

  • Vészi Endre: Egész és meg nem bontható

    Ez is vagyok, az is vagyok,
    bánat, derű meg nevetés,
    felhő, de közben napsütés,
    beszélek is, meg hallgatok.

    Mint szervezetem, komplikált,
    ellentétekből épített,
    része a múló réginek,
    s az is, ki véle harcba szállt.

    Ez is vagyok, az is vagyok,
    saját képletű ötvözet,
    amelyben megolvadt hegyek
    érce-salakja bugyborog.

    Ne követelje senki hát,
    hogy kék legyek csak, mint az ég,
    mint sós a só, – egyféleség,
    egyhangú rossz egyformaság.

    Bennem is tél, nyár változik,
    lelkeség, fáradt fájdalom,
    s akarom bár, nem akarom,
    nevet a szív, kiáltozik.

    S együtt e sok: élő, ható,
    együtt e sok: a szenvedély,
    a szirti csúcs, a bányamély:
    egész és meg nem bontható.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szép Ernő: Taktus

    Ahol mulatnak sóhaj vagyok
    Árny a gyémánton ami ragyog

    Napsugár vagyok Grönland haván
    Egyetlen fűszál a Szaharán

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szécsi Margit: Újév reggele elé

    Majd elkövetkeznek arany
    kürtjei és csillagai
    a születésnek, a halálnak,
    mikor a szőrös koldus is
    tündöklő mocsokban tapos
    s karórát szed szíverősítőnek
    a nagy hajnalban, a roppant
    bíbor mennyek alatt, midőn
    a trombitákat összesöprik.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Rakovszky Zsuzsa: Fehér-fekete

    Élve dobták a kályhába a patkányt:
    előbb a sistergő, narancsvörös láng
    közt patkány-forma árny, később finom
    rágcsáló-csontozat egy múzeum
    hullámzó tárló-üvege alatt,
    majd az sem. A macska-szaporulat
    fölöslege vízbe, aztán szemétre
    kerül, egy ázott gallér tarka prémje
    darabokban, hamu és hagymahéj közt.

    Közben a nap süt, kék az ég, a fű zöld,
    fényes sörény, és mindez hihetetlen.
    A tetszhalott, fakó gallyak rügyekben
    törnek ki sorra, rangrejtett smaragd
    tavalyi, sárga fű közt, benne a Nap
    fullánkja, dél dől a gyomos telekre,
    nyár lesz, tízmillió káposztalepke
    sodródik seprő szélben, az elhevert gyep
    fölött fehér, tündér atommodellek:
    a pitypangok.

    Minden úgy jó, ahogy van:
    ez a szem nézete. Holott az agyban
    egy végtelen védő- és vádbeszéd
    folyik egyszerre s szortírozza szét
    – melyik ki mellett szól – a képeket.
    Egy csont-jég laboránsnő méreget
    pitypangot itt, patkányt ott. Egy fehér-
    fekete logika – érv-ellenérv –
    őröl, s zsarol, hogy el kell döntenem:
    egész-igen, vagy az egészre: nem.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Vajda János: Szerelem hatalma

    Hiába lettél nagy, dicső hős,
    Padisah vagy orosz cár, dölyfös,
    Ki nabucói érzetében
    Nem tudja már, hogy hova lépjen.

    Szívedben újuló tavasszal
    Találkozol egy gyermekarccal,
    Ki rózsaláncot vet nyakadba,
    Bár láthatatlant, s meg vagy fogva.

    Ki ura vagy a seregeknek,
    Kit népek, országok rettegnek,
    E szép szemeknek sugarától
    Remegsz, a földön csúszol-mászol.

    Nyögsz térdre esve, jársz négykézláb,
    Nyom a fejedbe csörgősipkát,
    Csinál belőled nagy bolondot,
    És okosan, mert így vagy boldog.

    Ne bánd, akárki vagy, barátom,
    Hogy így van itt e szép világon,
    Hogy e kicsiny bársony kezecskék
    E földön sorsodat vezessék.

    Hogy egy parányi, láthatatlan
    Szikrában oly nagy hatalom van.
    A dinamitnak egy morzsája
    Nagyobb úr, mint a Himalája

    Tövébe, hogy ha akna fúrva,
    Egy öntudatlan gyermek ujja
    Érintse meg és hurrá, egyben
    A Csimborasszó légbe röppen.

    Forrás: Index fórum: Kedvesch versek

  • Szécsi Margit – Szerelem

    Acélkék rozsban háltam,
    karod volt párna fejem alatt.
    Csókok, s ledőlt rozsszálak
    becézték barna derekamat.

    Távol a töltés nyúlánk fennsíkján
    olykor egy-egy remek
    gyorsvonat elviharzott
    s fénye rajtunk is végigsepert.

    S füttyszóra jólét, buja szépség,
    amint ott elrobogott,
    a nehéz gazdagság súlya alatt
    a talpfa felzokogott.

    Habpárnák, ételek, ékszer
    úsztak a fényes fergetegen,
    és utak, micsoda tájak!
    Nekünk csak egy volt, a szerelem.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Kányádi Sándor: Tudósítás

    Báránybőgéstől hangos a határ.
    Nyílik az ibolya.
    Tavasz van.
    Különben az utak tele sárral
    s az emberek panasszal.

    Forrás: Lélektől lélekig

    K

  • Sárhelyi Erika: A világ néha

    A világ néha gömbölyű, elfér a kezedben,
    Szikrázóan gyönyörű gyémánt az egekben.
    Fel-feldobott üveggolyó, kékre festett márvány,
    Felhőcsipkés ragyogásban tündöklő szivárvány.

    A világ néha ordító, farkasfogú rémség,
    Ki nem mondott gondolatban benne rekedt kétség.
    Szertefoszló tünde álom, vérszomjas valóság,
    Műmosolyba becsomagolt látványos hazugság.

    A világ néha egyszerű, néha túl bonyolult,
    A szív nem felejti el, mit a tegnaptól tanult.
    Ma brokát borul bús lélekre súlyos-feketén,
    Fellebbenti könnyű szellő egy új nap reggelén.

    Forrás: Index.hu – Lélektől lélekig

  • Buda Ferenc: (Kényszerpálya)

    Ölelni indul
    két kezünk s minduntalan
    ölni érkezik.


    Forrás: PIM