https://verskucko.com

Címke: ellentmondás

  • Blaise Pascal: Idézetek

    “Borzalmas látni, hogy valaki semmiségekért remeg, és ugyanakkor érzéketlen a legnagyobb dolgokkal szemben.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szergej Jeszenyin: Vádlón ne kutass a szívemben

    Vádlón ne kutass a szívemben,
    megvetlek örökre, ma lásd,
    de imádom a fényt a szemedben
    s a ravasz hitetést, a csalást.

    Holtként kiterülve lefekszel,
    s kérdőn hajolok föléd:
    a róka halált így színlel
    s ragadoz hollócsemetét.

    De ki bánja? Ölelj: sose félek.
    Hamis úgyis e vad lobogás.
    Lelkem viharedzett lélek,
    sokat érte goromba csalás.

    Nem téged imádlak, drága,
    csak árny vagy, echo-zene:
    arcodban a más arc álma,
    akinek csoda-kék a szeme.

    Az a másik tán sose jámbor,
    s látszatra – ki tudja? – hideg,
    de a léptei fénysugarától
    lelkem zuhatagja remeg.

    Ilyet árnyba, tudom, sose vonhatsz,
    s elmégy, ha akarsz, ha nem.
    Te még befelé se mondasz
    hazugságot szelíden.

    Megvetlek téged örökre,
    de végül is ezt rebegem:
    ha a menny s a pokol nem lenne,
    kitalálnánk, hogy legyen.

    Weöres Sándor fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Egy szenvedély anatómiája

    HAMLET: „…mely dolgokat, uram, bár magam is
    rettentően és roppantul meghiszek,
    mégis úgy tartom, nem becsület így
    papírra tenni:”

    Gyere
    közel, közelebb,
    még közelebb, kérlek, még, még,
    egészen közel, tapadóan-egészen!
    — Én akarlak eltaszítani.

    Forrás: Index fórum: Kedvesch versek

  • Károlyi Amy: Gyengéd

    Akár ha állatra nézne,
    a szeretet oly hirtelen,
    a gyöngéd gyöngeség,
    amikor megjelen.

    A simításra lassan
    meginduló kéz,
    szeretni olyan könnyű,
    szeretni nehéz.

    Tudja, hogy terhet vállal,
    ólom-nehezet,
    mi mindent bír a gyöngéd-
    erős szeretet

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Nadányi Zoltán: SZERELEM

    Alattvalód vagyok én,
    szörnyű törvényeidet tisztelem,
    titokzatos arcú, borzas hajú,
    szépséges, mindig meztelen királynő,
    Szerelem!

    A te országodban te vagy az isten.
    Teremtő, rontó. Termékenyítő.
    Te szabod meg, kerekét hajtsa frissen,
    vagy lassan, vagy megálljon az Idő.
    Arcra borul előtted a te néped,
    a forró testét fekteti elébed,
    hogy sétaidőn szőnyeged legyen,
    meleg, csiklandós talpad végiglépked
    a szemérmetlen rajzú szőnyegen
    és boldog az, ha sárga, ha fehér,
    ha barna bőrű, akit a te lépted
    villámütése ér.

    A te országod fullasztó meleg,
    ruhát nem tűr a test, elfúlva tátog
    a száj. Hatalmas tűztorkú virágok
    lángolnak, kába illat őgyeleg.
    Ámokfutók hazája ez. Lihegve
    száguldanak, kezükben a gyilok,
    őrjöngve mártják ártatlan szívekbe,
    útfélre rogynak a bús mártirok.
    És ennek így kell lenni és ez így jó.
    Amikor ölnek, törvényt tesznek ők,
    ámokfutók itt a törvénytevők,
    véreskezű, dühödt ámokfutók,
    akiket ajkukon mart meg a kígyó,
    a te kedvenc mérgeskígyód, királynő,
    A Csók!

    A te országodban, királynő,
    minden a feje tetején.
    A te országodban, királynő,
    bűn az, ami másutt erény.
    Ott a jóságot megölik,
    ott a hűséget kerékbe törik,
    a szeretet kardélre vettetik,
    a béketűrést élve temetik.
    A te országodban, királynő,
    megölnek minden védtelent,
    a te országodban, királynő,
    rajtad kívül semmi se szent!

    Alattvalód vagyok én,
    szürnyű törvényeidet tisztelem,
    titokzatos arcú, borzas hajú,
    Szépséges, mindig meztelen királynő,
    Szerelem!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Ima

    az a sírás várjon. Várnia kell.
    Sokáig, akármeddig, nem tudom.
    Az isten verje meg lépteid
    nyomát. Lábaidra,
    lábaidra vigyázzon

    Forrás: Lélektől lélekig

  • József Attila: Szerelmes vers

    Hegyes fogakkal mard az ajkam,
    Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,
    Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.
    Harapj, harapj, vagy én haraplak.

    Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,
    Csak szép játék vagy, összetörlek,
    Fényét veszem nagy, szép szemednek.

    • Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.

    Úgy kéne sírni s zúg a vérem,
    Hiába minden álszemérem,
    Hiába minden. Ölbe kaplak:
    Harapj, harapj, vagy én haraplak!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyurkovics Tibor: Feleselő

    Tudod, hogy mi a szerelem?
    – hogy vele igen – vele nem.
    Hogy mi a tűzbocsátkozás?
    – csak ő legyen és senki más.

    Az utcán meg sem ismerem,
    – még szemhéját is szeretem!
    Minden mozdulata hamis!
    Mosolya, csókja – akkor is!

    Torkomig ér gyűlöletem:
    senkivel se – vele igen!
    És kerülöm és megvetem
    és átkozom – és szeretem!

    Őrült vagyok és lángolok
    karjában – mint a csillagok.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Lope de Vega – A szerelem különféle hatásai

    Elájulni s mindent merni, dühöngve,
    mint nyers, szelíd, forró és holtsápadt,
    merész, halott és új életre támadt,
    csaló, hűséges, bátor, gyáva, gyönge,
      és tőle távol nem találni csöndre,
    mint víg, komor, őrjöngő, büszke, bágyadt,
    megszökni hősként, csupa gőg s alázat,
    s riadtan bújni sértődött közönybe.
      Ha kiábrándulnánk, szemünk befedni,
    édes borként mérget szívni magunkba,
    a kárt szeretni, a hasznot feledni,
      hinni, hogy a pokol visz égi útra,
    létünket egy csalódásba temetni:
    ez a szerelem. Ki próbálta, tudja.

    Nemes Nagy Ágnes fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Francesco Petrarca: Ha nem szerelmet

    Ha nem szerelmet, akkor hát mit érzek?
    És ha szerelem ez, minő, miféle?
    Ha jó, miért van oly halálos éle?
    Ha rossz, e gyötrelem miért oly édes?

    Miért sírok-rívok, önként ha égek?
    S ha kénytelen, mit ér a könnyek éje?
    Élő halálnak kéjes szenvedése,
    miért ölelsz, ha én egyet nem értek?

    S ha egyetértek: nincs ok fájdalomra.
    Mély tengeren, kormánytalan bolyongok
    egy gyönge bárkán, összevissza szélben.

    Tudásom oly kevés, a bűnöm oly sok,
    hogy nem tudom magam se, jó mi volna;
    fázom hő nyárban, s égek puszta télben.

    Forrás: Lélektől lélekig