Fekete-fakó mese.
Két ember indult egymás felé
messziről.
Régen.
Vaksötét az éjszaka,
füleikben ólom siketül;
azóta
mennek.
Gyöngyös-hideg alagút.
Nedves kőfal tenyérre tapad.
Keresik
egymást.
Inuk roggyant s fájva fáj,
rekedt hangjuk, ha kiáltanak,
elgurul
tompán.
Némák a mérföldkövek.
Titkon, amit mindük észrevett,
kajánul
rejtik:
Csalódnak a vándorok.
Keresztezték egymást balgatag
útjaik
régen.
Forrás: Index.hu / Lélektől lélekig
