https://verskucko.com

Címke: emberi sors

  • Parancs János: Az ősök útján

    Tégy bármit: végül magad maradsz,
    elhúzódnak mellőled a barátok,
    magadra hagynak ellenségeid,
    mégis az arcok fojtogató közelsége,
    a hajszolt testek melege-bűze,
    az együtt-rohanás fájó gyönyörűsége,
    valami felé, amiért látszólag érdemes,
    aztán végül csak ez: az együtt-maradás,
    az egymás keresése a sötétben,
    tapogatódzó kezek és lábak,
    a földbe süppedő, szakállas fejek,
    puha asszonyi gömbök és üregek,
    egymásra találnak újra és újra,
    s mégiscsak magad maradsz, együtt
    a többiekkel, együtt külön-külön,
    sodródva és hevülve a poshadt
    emésztőgödörben mindhiába,
    körbe forogva az utakon, tanácstalanul,
    reménykedve és zihálva, egyedül,
    mégis együtt velük, botladozva
    együtt a többiekkel, a mocskos koldusokkal,
    kurvákkal, részegekkel, a nyavalyatörős
    gonosz öregekkel, együtt a hajszolt csapattal,
    a halálraítélt menettel, vonszolod magad előre
    kitartó türelemmel, az ősök kitaposta úton,
    szégyenkezve s önmagad végképp megutálva.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Madách Imre: Az ember tragédiája – részlet

    143 éve, 1883. szeptember 21-én tartották meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének ősbemutatóját a Nemzeti Színházban.

    Részlet:

    AZ ÚR

    Karod erős – szíved emelkedett:
    Végetlen a tér, mely munkára hív,
    S ha jól ügyelsz, egy szózat zeng feléd
    Szünetlenül, mely visszaint s emel,
    Csak azt kövesd. S ha tettdús életed
    Zajában elnémul ez égi szó,
    E gyönge nő tisztább lelkülete,
    Az érdekek mocskától távolabb,
    Meghallja azt, és szívérén keresztül
    Költészetté fog és dallá szűrődni.
    E két eszközzel álland oldalodnál,
    Balsors s szerencse közt mindegyaránt,
    Vigasztaló, mosolygó géniusz. –
    Te, Lucifer meg, egy gyűrű te is
    Mindenségemben – működjél tovább:
    Hideg tudásod, dőre tagadásod
    Lesz az élesztő, mely forrásba hoz,
    S eltántorítja bár – az mit se tesz –
    Egy percre az embert, majd visszatér.
    De bűnhődésed végtelen leend
    Szünetlen látva, hogy mit rontni vágyol,
    Szép és nemesnek új csírája lesz. –

    ANGYALOK KARA

    Szabadon bűn és erény közt
    Választhatni, mily nagy eszme,
    S tudni mégis, hogy felettünk
    Pajzsul áll Isten kegyelme.
    Tégy bátran hát, és ne bánd, ha
    A tömeg hálátlan is lesz,
    Mert ne azt tekintse célul,
    Önbecsét csak, ki nagyot tesz,
    Szégyenelve tenni másképp;
    És e szégyen öntudatja
    A hitványat földre szegzi,
    A dicsőet felragadja, –
    Ámde utad felségében
    Ne vakítson el a képzet,
    Hogy, amit tész, azt az Isten
    Dicsőségére te végzed,
    És ő éppen rád szorulna,
    Mint végzése eszközére:
    Sőt te nyertél tőle díszt, ha
    Engedi, hogy tégy helyette. –

    ÉVA

    Ah, értem a dalt, hála Istenemnek!

    ÁDÁM

    Gyanítom én is, és fogom követni.
    Csak az a vég! – csak azt tudnám feledni! –

    AZ ÚR

    Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!

    Forrás: Lélektől lélekig