Címke: emberség

  • Idézet

    „Mennyi szépségversenyt rendeznek ebben a csúnya világban! Jóságversenyt még nem rendeztek soha.”

    Juhász Gyula

    Forrás: Lélektől lélekig

  • dézet

    „Csendet tanultam a beszédesektől, toleranciát a türelmetlenektől, kedvességet a durváktól.”

    Khalil Gibran

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kassák Lajos: Harangszó

    Feltámadott, mondják a népek és megsüvegelik
    nevét a názáretinek, ki az ács fia volt,
    s megenyhült már a szél is, s a rügyek kisarjadtak.

    Kétezer éve látják őt a vének és a gyerekek,
    amint hosszú, fehér ingecskéjében lépeget,
    s alszik a tengerre szállt halászok bárkájában.

    Én is emlékszem rá, mint az egykori játszótársra,
    s ti is, útszéli csavargók és mesteremberek,
    akik hű követői vagytok valamennyien
    a nincstelenségben, az útban és az igazságban.

    Igen, igen, az Ő árnya és visszhangja vagyunk mi,
    s bár nem ízlelhetjük a húsvéti bárány húsát,
    mindennapi kenyerünkben s vizünkben dicsérjük,
    hogy vérünkből való, s meghalt értünk a kereszten.

    Forrás: Lélektől lélekig


  • Baranyi Ferenc: Tosca

    Bár ő is tudta Angelotti rejtek-
    helyét s megmondta rögtön Scarpiának,
    mikor a vallató a foglyul ejtett
    festőbe tépett, mint veszett vadállat:

    ő mégsem áruló. Az ideálért
    feladott egy közömbös ismeretlent.
    (Egy művésznő amúgy csak festve lát vért,
    s hiába jár áldozni, gyónni – nem szent.)

    Mindig így élt: esendően s szeretve.
    Nem konspirált, nem vitte rá a lelke,
    de kést fogott a döntő pillanatban.

    Mert alkalom szüli – akár a tolvajt –
    a hőst is: szégyen és nem fájdalom hajt
    emberré lenni minket, hogyha baj van.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: A kenyér

    Mit esdve kért a jámbor názáréti,
    Ma száz és száz átkozva, sírva kéri.
    Nem változtunk mi emberek: magunk,
    De, jaj, sokan, nagyon sokan vagyunk,
    Halk sóhajban ezreknek vádja reszket:
    Ma nem egy váll hurcolja a keresztet…

    Szent őrület, felséges, bamba, léha,
    Embernek lelke, életnek babérja,
    Amit lövell gyötrődő ember-elme,
    Embernek lángja, vágya, gerjedelme,
    Mit a tudat, az eszmélés felér:
    Mind testi tűz, mind gerjedés, kenyér!…

    Teremtő tűz, versenyre, síkra késztő
    Vagy megtörő, siránkozó, emésztő…
    Mit esdve kért a jámbor názáréti,
    Ma száz és száz átkozva, sírva kéri…

    Ki bámulója földi szépnek, nagynak,
    Hivője diadalmas akaratnak
    S kenyér-tűztől, teremtő tűztől lángol:
    Hallgassa meg, mit ezrek jaja vádol
    S a lelkét ossza, vágja ketté néha,
    Közös babér az életnek babérja.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Idézet

    „Az ember mindig többet ér, mint az arca, mert a szív és a lélek nincs egyetlen fotón sem rajta!”

    Ismeretlen szerző

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Balogh József: Mit kívánok

    Kívánok én hitet, kedvet,
    szép szerelmet, hű türelmet,
    utakhoz fényt, csodát, álmot,
    békességes boldogságot,
    magyar szót és égre kéket,
    emberarcú emberséget,
    verseket, célt, igazságot,
    daltól derűs jobb világot,
    bokrok mellé társnak fákat,
    napfényt, amely el nem fárad,
    tekintetet szembe nézve,
    éjt meg nappalt soha félve,
    kézfogásos tiszta csöndet,
    és mosolyból minél többet!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Benedek Elek: Dal a szeretetről

    Hol ringott bölcsőd: palotában,
    vagy kis kunyhóban, sose kérdem,
    itt vagy ott, egy az valójában,
    ez nem szégyen, az meg nem érdem.

    Más, amit kérdek tőled, gyermek,
    nézz a szemembe s úgy felelj meg:
    van-e szívedben szeretet?
    Köztünk barátság így lehet.

    Igaz szívvel ha tudsz szeretni,
    jöhetsz velem kéz-kézbe térve,
    csöpp szeretetért én tengernyi
    szeretetet adok cserébe.

    Nincs gyűlölség, ahol én járok,
    be van temetve minden árok,
    mely embert s embert valaha
    egymástól elválaszt vala.

    Ahol én járok, gazdag ember
    nincs, ámde szegényt sem találtok;
    kedve és tudás kit hova rendel,
    ott dolgozik, s nem hallasz átkot.

    Erős a gyengét gyámolítja,
    senki a másét nem áhítja:
    kinek munkán a tenyere,
    mindég puha a kenyere.

    Ahol én járok, teste, lelke
    tiszta öregnek s ifjú népnek;
    nagy és kicsiny versenyre kelve
    munkára minden jónak s szépnek.

    Gyűlölség szennyét kisöpörvén,
    szeretet itt a legfőbb törvény:
    egyetlen lánc, mely megmaradt –
    nyomán egy csöpp vér sem fakadt.

    Szeretet lánca! Kössed egybe
    szívét nagyoknak s gyermekeknek!
    Gyűlölség! Légy úgy eltemetve,
    hírét se halljuk létednek!

    Ez országnak minden lakója
    egymást szeresse, védje, ójja:
    naggyá ország csak így lehet –
    csudát művel a szeretet.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Baranyi Ferenc: Asszonyarcok

    Tanácstalan az asszonyok arca,
    mert egyre kevésbé értik
    az amúgy is megfejthetetlent.

    Félénk az asszonyok arca,
    mert magabiztosságuk jogosságát
    már nem vitatja senki.

    Kietlen az asszonyok arca,
    mert csörgedező mosolyuk medreit
    még sziklákkal tömíti
    hegyomlása megkövült vágyaiknak.

    Ám az asszonyi arcok
    gyönyörűségesek mégis,
    mert tükröződik rajtuk
    az embertelen világegyetem
    gondosan titkolt humánuma
    és az Utolsó Ítélet
    felszabadult vidámsága szintúgy.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kassák Lajos: Mindenkihez

    Ne kövezzetek meg jó emberek
    ha egyszer rámtaláltok
    nyomasztó emlékeim és nyugtalan vágyaim bozótjában.
    Nem az vagyok én
    akinek ti láttok engem.
    Árnyék és fény
    izzó nyár és fagyos tél
    egyformán eltakar előletek.

    És íme bevallom
    önmagam takarom el önmagam
    nem miattam hanem magamért
    mint az a gyermek aki bújócskát játszik.
    Csak akarnia kell és láthatatlanná válik
    a házban ahol együtt él a családdal
    vagy az utcákon tereken
    ahol az emberek tömegei sodródnak körülötte
    azt hiszi senki se látja
    és játsza együgyu játékait
    önmagával önmagának.

    Így élek és is mintegy kiszakadtan a világból
    s mégis mindenütt jelenvalón.
    Egy szem vagyok a testvéri szeretet füzérében.
    szenvedve mindenkiért
    és harcban mindenkiért
    de sosem mutogatva magam a fórumokon.

    Olyan vagyok ahogyan az elvetett magból kikeltem
    És nem szégyenkezem miatta.
    Tudom jól tiszták a kezeim
    nyelvem nem árulja el barátaimat
    nem felejtem el halottaimat
    s hogy ti másnak láttok engem mint aki vagyok
    ám legyen
    csak arra kérlek benneteket
    jó emberek
    ne kövezzetek meg ha egyszer rámtaláltok
    nyomasztó emlékeim és nyugtalan vágyaim bozótjában.

    Forrás: Lélektől lélekig