Fényből-árnyékból álló test vagy,
halálos repülő,
indokolatlan benned, ami ember,
indokolatlan, ami nő.
Örökös tűzkarokba fonnak az égig érő kínjaid,
de a földön, az agyonégett földön
örökké emel valakid.
Röpülj vagy sírj, a könnyeidnek
arcomra hullik harmata,
röpülj, röpülj, én tartalak,
mintha az Isten tartana.
Forrás: Index.hu / Kedvesch versek
