(Fordította: Kosztolányi Dezső)
Én is ember vagyok,
szenvedek és megindulok, te, ismeretlen testvérem, aki
elolvassz engem,
te, akinek talán sohasem szorítom meg a kezét,
te, aki tán meg is vetsz, mert azt hiszed, hogy csak
magamról beszélek neked.
Hát nincsenek-e gyermekeid, mint nekem, nem vérzik-e
szíved, mint az enyém,
nem vesztetted-e el azokat, akiket szerettél?
Hát nem riadsz-e fel éjszakánként a zörrenéstől –
mert nem tudod, ki vagy, sem hogy hova mehetsz.
Forrás: Émile Henriot – Ó, testvérem, fordította Kosztolányi Dezső
