(Tóth Árpád fordítása)
Emlékezz rám, ha majd elmegyek
messzi útra, ahonnan nem jön senki.
Ha itt leszel, hol én már nem leszek,
emlékezz rám. De engedd megtenni,
ha már akarni fogom, hogy feledd,
midőn borúlmányságba hull örömem.
Jobb, ha mosolyogsz, s enyhül a szíved,
mintsem hogy bús légy értem szüntelen.
Emlékezz rám, de többé semmiért
ne tarts fogva. Ha néha elborít
a régi árny, hadd múljék, mint a szél.
Nem várhatom, hogy benned örökig
tükrözze magát mindaz, ami volt.
Szeretném, hogy békén engedj tovább.
Forrás: Lélektől lélekig
