https://verskucko.com

Címke: emlékvers

  • Oscar Wilde: Shelley sírja

    Fordító: Rácsai Róbert

    Mint betegágynál kialudt fáklyák,
    úgy állnak itt körben a ciprusok;
    Árnyukban egy bagoly fészket rakott,
    és ékszerarcuk gyíkok mutatják.

    Hol vörös láng gyúl a pipacskelyhén,
    ott a piramis csendes termében
    egy ősi Szfinx bújik meg sötéten,
    s zordon őrködik a Halál kertjén.

    Ó! Földanya méhe oly édes és
    lágy ölében örök nyugalom van!
    Ám neked édesebb a pihenés,
    ahol visszhang szól kék barlangokban,
    vagy hallatszik a vad hullámverés,
    s hajók tűnnek el homály-habokban.

    Forrás: Magyar Bábel

  • Nagy Gáspár: Halála kellett, halála jel volt

    Kasánszky Zsombor emlékére

    Börtönöket járt hars-nevetésű
    legszebb fogsorú éneklő-szavaló barátom
    BARÁTOM ott a földben
    ’88 november 4-én elesett
    az egyenlőtlen küzdelemben
    ELESETT MINT A VÁROS
    MINT AZ ORSZÁG
    mert halála kellett most is
    hogy segítsen
    lázítson szavaljon énekeljen
    Isten helyett hengerítse el
    ama sírok elől a sziklát
    s az országosan vezényelt amnéziát
    robbantsa föl szívével
    hitével a szelíd terrorista
    a sors merényletét visszarúgva
    mint aki tudja
    az ősz vértanúi közé besorozzák
    halála kellett még
    halála jel volt a végső elszánáshoz:
    hogy éppen aznap
    majd föltámadnak a legyilkoltak
    és barátom szaval nekik
    Petőfit Illyést
    mert ők is itt parcella-társak
    az égi fényben begyűjtve
    a GYŰJTŐ fókuszába
    „ahol zsarnokság van…”
    de „Haza a magasban” mondja
    koporsó börtönéből kilépve
    a „Koszorú”-t zihálva fölmutatja

    Forrás: PIM – Digitális Irodalmi Akadémia

  • Baranyi Ferenc: PIPACSPERNYÉT SODRÓ

    (Benjámin Lászlónak)

    Szégyenkezésre nincs okod: a hajlam
    legénykedésre sose ösztökélt,
    de látva, hogy varjak sötét csapatban
    négyszögesítik az ég fénykörét:

    fülsértő, harsány hallgatásba fogtál,
    az Istent ezzel józanítva ki,
    a csönded úgy üvölt azóta, hogy már
    a mindenség partján is hallani.

    Pedig csupán a Vadaskerti úttól
    a Kálvin térig tartó dünnyögést
    hagytad te abba, mert lassan kicsúfol
    az is, kinél ma sincs se tűz, se kés.

    Vagy meglehet: jövőt-csereberélő
    kalmárzsivajtól szakadt meg szavad,
    hisz már azt hírelik, hogy ama végső
    harcért hitelt az ószeres sem ad –

    hát nem! És százszor nem! Ha volt a földön
    értelme áldozatnak: lesz, aki
    pipacspernyét sodró szelekkel eljön
    az elvérző zászlót meghajtani.

    🕊️

  • Baranyi Ferenc: TEJÉRT S MÉZÉRT

    (Váci Mihály emlékére)

    Könnyű most rálegyinteni!
    A szobra is olyan sovány, hogy
    a varjú már a vállán károg –
    madárijesztőnek hiszi.

    Mennybe vitték a jegenyék,
    majd gyökerükig visszahúzták –
    a földbe így került. Hazugság,
    hogy magas volt neki az ég.

    Sokan kiöntik a jövőt,
    mert légy esett az anyatejbe
    s mert nem csinált nyarat a fecske,
    amely elsőnek visszajött.

    Ki csak tejért s mézért perel:
    nyűg a fennkölt nektárivóknak,
    kik mégis mindig átkozódnak,
    ha percre kiapad a tej.

    Hát mit akarok tőle még?
    Próbálgatta a lehetetlent.
    S nem szegte meg azzal, hogy elment,
    az érkezés igéretét.

    🕊️