Poéta az van itt temérdek,
Csak műértő kevés e honban.
Volna csak sok műértő lélek,
Kevés poéta volna nyomban.
Forrás: www.eternus.hu – Palágyi Lajos versei
Poéta az van itt temérdek,
Csak műértő kevés e honban.
Volna csak sok műértő lélek,
Kevés poéta volna nyomban.
Forrás: www.eternus.hu – Palágyi Lajos versei
Ha mondom: hideg van, te forrsz melegedben,
Ha melegem vagyon, te fázol mentédben.
Ha én fehéret mondok, dunnogsz te feketét;
Nyúlok, ha kapához, te fogod az ekét.
Ami énnálam szép, azt te rútnak mondod;
Amit bizonyítok, te aztán tagadod.
Hogy hát véget vessünk, íme csak azt mondom:
Ó, be jó ember vagy! Tagadd. Semmi gondom.
Forrás: www.eternus.hu – Endrődy János versei
Égig ugrándozik lelkem,
Olyan nagy az én örömem;
A nap is ma jobban hevít,
Lelkem nagyobbítja hevít.
Örvendek. És mért örvendek?
De hogy is ne? minden szentek!
Azt hittem: van egy krajcárom,
Zsebbe nyúlok, hát van három!
Forrás: www.eternus.hu – Zajzoni Rab István versei
Rózám, midőn megláttalak,
Szépnek, jónak találtalak,
Csupán egy volt hibád,
Hogy ritkán szólt a szád.
Felnyitottad rózsaszádat
Jóvá tenni e hibádat,
S felkiálték: egy hibája,
Hogy most mindig jár a szája.
Forrás: www.eternus.hu – Lauka Gusztáv versei
Egyszer, nagy szónok Phókiónnak
Úgy éljeneznek, úgy tapsolnak,
Hogy a hatásra csak elámul,
S aggódva kérdi barátjátul:
– „Jaj, mit mondott!
Ugy-é bolondot?”
Ha oktalan lel jót a bölcs szavában,
Kétkedni kezd a bölcs önön magában.
Forrás: www.eternus.hu – Greguss Ágost versei
A róka ki, egy álarcot meglátva,
Boszúsan fölkiálta:
– „Be szép pofa, de nincsen ám agya!”
Midőn oly női arcot lát vala,
Amelynek úgy be volt mázolva bőre,
Hogy majdnem álarc lett belőle,
Még bosszúsabban így szólt a hamis:
– „Be rút pofa! Pedig van agya is!”
Forrás: www.eternus.hu – Greguss Ágost versei
Azt állította Kurta Pista egyszer:
– „Nincs rútabb, mint a hórihorgas ember.”
Amire azt felelte Hosszú János:
– „A babszem ember legfőképp hiányos.”
Mit bizonyít ez a feleselés?
Hogy önmagának mindenik csecsés.
Forrás: www.eternus.hu – Greguss Ágost versei
N. meghízott, lágy szívében Erosz
Ébresztett szerelmi érzetet,
A kis Erosz, amidőn nyilát rá
Lőtte, a lövésnél tévedett,
És a szív helyett gyomrát találta,
S ez szerelmi kíntól földagadt,
Bár kihúzta a nyilat, de vége
A hordónyi hasban megszakadt.
Most, ha étket s bort lát pillanatja,
Az forró szerelme áldozatja.
Forrás: www.eternus.hu – Samarjay Károly versei
„Gondolat a nap alatt” munkádnak címe. – Ne tréfálj.
Bújj pad alá vele, s lesz gondolat a pad alatt.
1829.
Forrás: www.eternus.hu – Vörösmarty Mihály versei