Nyűgösek voltunk. Aki szeretett,
nem élt mellettünk könnyű életet.
Kövünkre is ilyen írás való:
Idege rossz volt, de a lelke jó.
Forrás: Index.hu / Lélektől lélekig
Nyűgösek voltunk. Aki szeretett,
nem élt mellettünk könnyű életet.
Kövünkre is ilyen írás való:
Idege rossz volt, de a lelke jó.
Forrás: Index.hu / Lélektől lélekig
Harcoltam veled, és hátadra fölírtam ez alkut:
én ütök, és te szaladj, vagy te szaladj, ütök én.
S ím én vég nélkül puhogatva törélek azóta;
de te hitetlen vagy, Turkai: hasra esél.
Bántani jámbort bűn, de gonoszt nem bántani bűnebb:
mért üldözlek agyon, Turkai, érted-e már.
Láttalak a Helikon tetején mászkálni, s türélek,
gondoltam, neked ott mászni, legelni szabad.
Forrás: Vörösmarty Mihály versei (1829–1834)
1
Szólni akarsz? hagyd el, csak káromkodni tanultál:
a szent természet borzad, ha tégedet hall.
2
Mégsem csillapodol? Mit látsz közeledni, mi zendít?
Fénylő csendes az éj, kelj tova: holdat ugatsz.
3
Koncot adok, gazdád, táplálód, és te morogsz rám?
Rajta! Morogni neked, de nekem ütni szabad.
Forrás: Vörösmarty Mihály versei (1829–1834)
Mert egyszer mindenkire sor kerül,
Lám, így végződik életünk balul…
És színről színre minden kiderül,
Ha majd a föld felül… és én alul.
Forrás: PIM – Digitális Irodalmi Akadémia
Ebihalból nem lesz más, csak béka,
még ha
bálnává válni volna is szándéka.
Tavaszt zengenek a madárkák.
Soha kedvesebb dalárdát!
Ám az egyik némán kushad.
Csak nem készül kritikusnak…
Az óriás bálna
maskarában ment el az álarcos bálba.
Ám nem kapott táncost az oktondi állat,
hiába öltözött szardíniának.
A lüke sügér egy kérdést feszeget:
miért pesszimisták az apró keszegek?
Végre választ adott rá a megkérdezett:
– Amíg be nem kaphat egy harcsát a keszeg,
borúlátó leszek.
Rég gyötrődve kutatjuk,
hogy a tojás volt-e előbb vagy a tyúk.
A tyúkot ez a gond sohasem bántotta,
csak az, mi lesz előbb: pörkölt vagy rántotta?
Csörtetve üldözte egy nagyvad a nyulat,
míg azt elnyelte egy hosszú kanyarulat.
A némán lapulva leskelődő kobra
ott várt moccanatlan, mint önmaga szobra.
Így hát vedd alapul:
A nagy veszély csörtet, a még nagyobb lapul.
Törvényről és jogról vijjogott a héja,
és ettől égnek állt a jérce taréja.
Mert tudta, hogy ebből származnak a bajok.
Ez a törvény vérzik, és ez a jog sajog.
Szorgalmukról döngicsélnek.
Mézesmázos öndicséret.
A szívélyes gólya mit vett a fejébe?
Meghívta a nyájas varangypárt ebédre.
Sőt továbbment – még a kicsik is jöhetnek!
De azt már nem mondta meg, hogy csak köretnek…
Elfutott a verés elől
a gazda kutyája.
Előle a rémült macska
felkúszott a fára.
Ettől persze felrebbent a
faágról a veréb,
s az egésznek a muslica
itta meg a levét.
Zománclavórt sodort partra az áradat.
Bús románcot látott, ki később ráakadt.
Lágy domborulatán kamasznyi teknős ült,
és ragyogott szegény. Azt hitte, megnősült.
Az orrszarvú vastag
pótszarvat növesztett,
s úgy vélte, tőle már a bölény
is reszket.
Megduplázta erre szarvait
a bölény,
hogy ne nyomassza az
ellenséges fölény.
Most várná a poént,
ki ébren fülel.
Reméljük, nem sül el…
Forrás: MEK – Szamárfül
Zebra
Egy tévedés áldozata vagyok.
Az elefánt átkelt rajtam gyalog.
Seregély
Elhunytam, mert az idén
sörét nőtt a venyigén.
Szüretkor a puskák
rám szórták a mustját.
Hangya
Kinek járandója csak egy apró morzsa,
ne kapjon fel veknit, mert ez lesz a sorsa.
Nerc
Hogy lenyúztak, ó, én árva,
elvittek az operába!
Lógott ott még hód, nyest, menyét.
Ó, hogy utálom a zenét!
Gödény
Ha volna sírkövem, megtudnád belőle,
azért nincs, mert azt is elittam előre.
Egy sáska a hadból
Vajon én nyugszom itt, vagy egy másik sáska?
… Várnom kell az esti névsorolvasásra.
Vakondok
Feltemettek. Azt se tudom, kicsodák.
Most felülről szagolom az ibolyát.
Cerkóf
Azt hittem, hogy a kókusz még éretlen.
Tévedtem.
Hülye tyúk
Csábos voltam csitri jérce koromtól.
Az érckakas rám ugrott a toronyból.
Galamb
Dörgedelmes intelmemből tanulj, hogyha tudsz:
Az ágyúcső égnek mered, mégsem galambdúc.
Lajhár
Lustább voltam én, mint mások.
Pihengettem. De ez már sok!
Forrás: MEK – Szamárfül
fordította Babits Mihály
Törvényes hitvesre tekints mint fix fizetésre:
nem jó volna csupán élned a fixum után!
fordította Babits Mihály
Ketten mentek a szép Phyllishez, s meztelen érték:
mindenik elsőnek vágyta ölelni a lányt.
„Mindenik első lesz!” – szólt Phyllis. – Jánus a szép nő,
és kétarcú a kéj: hátra s előre tekint.
A cápáktól megmenekültem
A tigriseket leterítettem
Végül felfaltak engem
A poloskák.
(Eörsi István fordítása)