Most csak melléd fekszem és nézlek,
de nem szememmel, nézlek a számmal,
nézlek bőrömmel, kezemmel,
nézlek kigyúló szempillámmal.
Vakok látnak úgy, ahogy én nézlek.
A föld az eget így betűzi.
Így tapogatják világtalan fények
csillagok borzongó betűit.
Forrás: Lélektől lélekig
Megérint kezed…
De, tégy valódi csodát!
Érintsd lelkemet!
Forrás: Lélektől lélekig
Csak sejtheted, hogy mekkora öröm
Ujjadat éreznem a bőrömön.
Ha tenyerem esernyő és kabát,
Esőtől óvja kényes asszonyát,
És kéken futó halvány ereid
Ujjbegy-billentyűin veregetik,
Öklöd vékonycsontozatú madár,
A markomban búvóhelyet talál.
Ha elengeded, add vissza, siess,
Mert kezed nélkül a kezem üres.
Forrás: Lélektől lélekig
Angyal zenéje, gyertyafény –
kincses kezem hogy lett szegény?
Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó, meleg simogatást.
Mi győzött érdességemen?
Mitől csókolhat úgy kezem?
Simogatást mitől tanult?
Erembe Krisztus vére hullt?
Szemembe Krisztus-könny szökött? –
kinyúló kézzel kérdezem.
Áldott vagy a kezek között,
karácsonyi koldus-kezem.
Forrás: Szeretem a verseket
Ujjaim tudtak igazán
mosolyogni, a melleden,
bizakodni, a tenyeredben,
hálálkodni a hátadon.
Ők tudtak megszüntetni engem,
gőgömnek és gyanúmnak foglyát,
hogy még egyszer kísérletül
világraszülessünk ikernek.
Voltak szavak,
tekintetek, föllélekzések,
tették eléd múltam, jövendőm.
De a jelent, a szívemet
ők adták át cserébe tisztán,
ujjaim, leghűbb szövetségeseim
megnemesülve arcodon.
Forrás: Szívzuhogás
