https://verskucko.com

Címke: erkölcs

  • Túrmezei Erzsébet – A harmadik

    Valamit kérnek tőled.
    Megtenni nem kötelesség.
    Mást mond a jog,
    mást súg az ész.
    Valami mégis azt kívánja: Nézd,
    tedd meg, ha teheted!
    Mindig arra a harmadikra hallgass,
    mert az a szeretet.

    Messzire mentél.
    Fáradt vagy. Léptél százat.
    Valakiért még egyet kellene.
    De tested, véred lázad.
    Majd máskor! – nyugtat meg az ész.
    És a jog józanságra int.
    De egy szelíd hang azt súgja megint:
    Tedd meg, ha teheted!
    Mindig arra a harmadikra hallgass,
    mert az a szeretet.

    Valakin segíthetnél.
    Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg.
    Tán összetörte a szíved.
    Az ész is azt súgja: Minek?
    De Krisztus nyomorog benne.
    És a szelíd hang halkan újra kérlel:
    Tedd meg, ha teheted!
    Mindig arra a harmadikra hallgass,
    mert az a szeretet!

    Ó, ha a harmadik
    egyszer első lehetne,
    és diktálhatna, vonhatna, vihetne!
    Lehet, elégnél hamar.
    Valóban esztelenség volna.
    De a szíved békességről dalolna,
    s míg elveszítenéd,
    bizony megtalálnád az életet!
    Bízd rá magad arra a harmadikra!
    Mert az a szeretet.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: Divina comoedia

    Uram! Színházad rég felépítéd,
    Immár látott az sok, sok ezred évet,
    De darabod nem újult semmiképp,
    A neve egy, a célja egy: az élet.

    Rossz a darab, bocsáss meg, óh, Uram!
    A díszlet régi, színtelen, kopott,
    A morál: jaj a jóknak, nagyoknak,
    A hitványak csupán a boldogok.

    Uram! Mi játsszuk híven szerepünket,
    Sírunk, nyomorgunk, mert így rendeléd el,
    Tűrjük, hogy kifütyölnek bennünket,
    Pedig mi játszánk lelkesedve, hévvel,
    De már a játék elég volt… elég…
    A szívnek egyszer meg kell nyílnia:
    Darabod hitvány, nem hozzád méltó,
    Lelket mészárló, rossz comoedia!…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • József Attila – Milyen jó lenne nem ütni vissza

    Mikor nagyokat ütnek rajtunk,
    milyen jó lenne nem ütni vissza
    se kézzel, se szóval,
    világítani a napvilággal,
    elaltatni az éjszakával,
    szólni a gyávaság szavával,
    de sose ütni vissza.

    Lelkeimmel pörölnöm kéne,
    s élvén is vagyok most a béke.
    Kristály patakvíz folydogál
    gyémántos medrű ereimben.
    Szelíd fényesség az ingem
    és béke, béke mindenütt,
    pedig csak én élek vele!…

    Fölemelnek a napsugarak,
    Isten megcsókolja minden arcom
    és nagy, rakott szekerek indulnak belőlem
    a pusztaság fele.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kazinczy Ferenc: A nagy titok

    Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted,
    szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot.

    Forrás: Index.hu – Lélektől lélekig

  • Reményik Sándor: Jóakarat

    „Én jót akartam, – s minden rosszra
    vált…”
    Van-e szörnyűbb szó, szörnyűbb tőrdöfés;
    Mellyel a szív magának ád halált,
    S önnön hajába markol szaggatón
    A kétségbeesés?!

    „Én jót akartam.
    Zephirt vetettem, – és vihart arattam. –
    Szóltam a földnek: gyorsabban forogj! –
    S megindult alattam,
    Mint a horkanó paripa, vadul.
    Egy tégla nem tetszett a templomfalban,
    Megmozgattam, – s a templom összedőlt.
    Én jót akartam.”

    Mikor eljő az ítéletnek napja,
    A végső nap,
    S a maga jussát minden szív kikapja,
    Mikor a Bíró rátekint merőn:
    Egyensúlyozni bűnök tonnasúlyát,
    Egy hópehely a másik serpenyőn,
    Lángtengerek közt keskeny tejfolyó.
    Kárhozat-földjén üdvösség-barázda:
    Jóakarat – elég lesz ez a szó?…

    Forrás: Kedvesch versek – Index.hu

  • William Blake: Felriadtam egy hajnalon

    Felriadtam egy hajnalon:
    „El innen, el! Mi kell? vagyon?
    Kincsért fohászkodsz? El, csak el!
    A Mammon szürke trónja e hely!”

    Szóltam: „Ugyancsak érdekes,
    Azt hittem, Isten trónja ez,
    Hisz amiért fohászkodom,
    Nem is lehet más, mint a vagyon.
    Lelki Vígságom, Lelki Javam,
    Barátok, Egészség bővibe van.
    Van Nőm, ki szeret, s én is szeretem –
    Csak Testi Gazdagságom nincs nekem.

    Éjjel és nappal vélem az Úr,
    Orcája előttem el nem borul.
    Ki a bűnnel vádol, mellettem áll,
    Pénzes zsákom a lábainál.

    A földieket az Úr véle adatja
    S ha őt imádnám, még többet is adna,
    Így hát gyötörhet bármily gonoszan,
    Én nem imádom Önt, Sátán Uram!

    Imádkoznom se kell kincseimért,
    Isten kevés imámból is ért,
    És miként tornyáról ismert egy templom,
    Imám ha száll is, csak másokért mondom.

    Ha – mondja – Istenként nem tisztelem,
    Megrontja jósorsom és ételem.
    Ám mit sem adok én, Sátán Úr, arra,
    S ön is úgy tesz majd, mint Isten akarja.”

    (Tótfalusi István fordítása)

    Forrás: Index.hu – Lélektől lélekig

  • William Blake: Gazdagság

    Szerető szemben gyöngy s rubint tüzel,
    Aranyat teremnek boldog szívek.
    A tétlen ebből mit sem adhat el,
    A kapzsi mindezt nem veheti meg.

    (Orbán Ottó fordítása)

    Forrás: Index.hu – Lélektől lélekig

  • William Blake: A szerelem megriaszt

    A szerelem megriaszt,
    Mert emésztő lánggal ég –
    Ám a nyájas álnokság
    Megnyeri bárki szívét.

    (Végh György fordítása)

    Forrás: Index.hu – Lélektől lélekig

  • Edmund Burke – Idézet

    „Az egyetlen dolog, ami szükséges a Gonosz diadalához,
    hogy a jó emberek ne tegyenek ellene semmit.”

    Forrás: Index.hu / Lélektől lélekig

  • Karinthy Frigyes: „Struggle for life”

    Pajtás, úgy fest, alulmaradtál
    A Tétel és Törvény szerint –
    Dögödre már hiéna szaglász
    S a varjú éhesen kering.
    Nem is a falka volt erősebb
    Apró vadak tángáltak el –
    S hogy írhádon ki osztozik most
    Véreb? Veréb? Nem érdekel.
    Öklöd, mikor lecsapni kellett
    Mindig megállt a félúton –
    Jóság volt? Gyöngeség? Nem értem.
    Félsz? Gőg? Szemérem? Nem tudom.
    Talán csak undor. Jól van így is.
    Megnyugszom. Ámen. Úgy legyen.
    Inkább egyenek meg a férgek
    Minthogy a férget megegyem.

    Forrás: FB – Szeretem a verseket