https://verskucko.com

Címke: érzékenység

  • Zelk Zoltán: (Hallod?)

    Hallod a harmat gurulását,
    hallod az esőcseppeket?
    hallod a lepkék szárnycsapását
    s ha egy homokszem megreped?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Berzsenyi Dániel: Az Esthajnalhoz

    Emeld fel bíbor képedet,
    Csendes Esthajnal!
    Enyhítsd meg a természetet
    Harmatillattal.

    Hozd alá a fáradt szemnek
    Kivánt álmait,
    Fedezd bé a szerelemnek
    Édes titkait.

    Titkon nyílnak az életnek
    Legszebb rózsái,
    Mély titokban csörgedeznek
    Legszebb órái.

    Ah, nékem is van egy titkom
    Szívembe rejtve!
    Nem szabad azt kimondanom:
    El van temetve.

    Nem szabad kijelentenem,
    Mely boldog vagyok;
    S hogy ki az én Egyetlenem,
    Kiért hervadok.

    Csak a néma hold mosolyog
    Rám szemérmesen,
    Mikor az örömcsepp ragyog
    Forró szememen.

    Forrás: Arcanum

  • Babits Mihály: Olvasás közben

    Szobámban ülök. Könyv előttem. Apró
    hangyák mászkálnak feketén a könyvben.
    Jaj… nézd… lecsúsznak a világos lapról!
    s fejembe bizsegnek… hosszú sor… tömötten.

    S mindegyik egy-egy darabkát elrabló
    súlyos velőm’… vékony csáp… viszi könnyen…
    s agyam e mindig szikra-éhes tapló,
    elfogy!… hál’isten… s megindul a könnyem…

    A könny, a szelíd, meleg, enyhítő…
    és attól oly érzékeny lesz a kedvem,
    amilyen nem volt száz esztendő óta.

    Megáll… elég vén: meghal az idő;
    a fülem zúg; s lenn mélyen a szívemben
    örök búgássá szélesül egy nóta.

    1. jún.

    Forrás: Index.hu – Kedvesch versek

  • Csorba Győző: Rövid lélegzetre

    A határban
    Nagy játéktér a tág határ,
    de nincs játszó gyerek.
    – Mégis van: a szél a búzákon,
    lám, végighempereg.

    Margaréta
    Ni, milyen szép a margaréta!
    mint egy apróka nap:
    közepe sárga, szirmai
    vakító sugarak.

    Március
    Mint piszkos vízbe mártott,
    s most lecsurgatni tartott
    ujjak, olyanok még a
    vadgesztenye-levélkék.

    Kép szürkületkor
    Az ég olyan, mint rossz festő tájképén
    a tenger: olyan mereven-habos.
    És a város sok csúcsával, tornyával,
    mint egy szálkásan eltört faderék.

    Újhold
    Olyan a hold most, mint egy óriás
    levágott körme,
    s a csillagok, mint csodájára csődült,
    temérdek törpe.

    Ágyam
    Együtt aludtam benne az apámmal.
    S ahogy megnőtt a karom és a lábam,
    egyre kijjebb szorítottam belőle.
    Most ő a sírban, s én – magam az ágyban.

  • Kosztolányi Dezső: Francia lány

    Még meg se láthattál,
    még észre se vehetted,
    hogy észrevettelek,
    Marcelle,
    pincérlány, a rövid fekete selyemszoknyádban
    s a fehér kötényeddel,

    már az ajtóban azonnal tizenöt különböző kis mosoly
    indult meg, habozva,
    az orrodról, a homlokodról, a füledről,
    a hajadról, az álladról,
    a két halvány-rózsaszínre festett arcodról,
    a szájad, a szájad,
    a szájad felé:

    s játszva remegtek, alig láthatóan,
    türemkedve tusáztak egy darabig, majd hirtelen
    egybefutottak, és te összefogtad
    művészi kézzel,
    egyetlen kecses, furcsa mosollyá,
    és mikor odaértél a helyemhez,
    mint egy kertésznő,
    leejtetted elébem.

    Forrás: MEK


  • Szabó Lőrinc: Zavar

    Dadogok, szédülök, leplezek,
    félek és szégyellem magam:
    szép tested nyugtalít.
    Nem látom, ki vagy,
    nem az vagyok, aki voltam,
    s mialatt akadozva te is
    másról beszélsz,
    szememben a titkos
    vágy már folyton csak az eljövendő
    csókot nézi a szádon.

    Mindenkinek ismeretlen
    a másik, – csak akkor
    enyém az agyad játéka is,
    ha egészen enyém vagy: amíg
    külön maradunk, nem elég bizalmas
    teljes szemérmét
    levetni a lélek,
    de a testi szerelemben
    összesimúl és
    boldogan felejti magát.

    Dadogok, szédülök, leplezek,
    bocsáss meg, kedves, nem tudok úgy
    beszélni, ahogy illenék:
    túlfriss vagy,
    túlszép ígéret,
    még harc és váratlan remény:
    ma még csak zavaromat
    tudom elmondani, azt, hogy
    szeretlek és
    akarlak, ismeretlenül.

    Forrás: DIA