https://verskucko.com

Címke: érzelmek

  • Hatos Márta – Fagyhullám

    Jött-jött haragod jéghegyéről
    a fagyhullám, vadul, sebesen.
    Átnyargalt a bizalom tengerén,
    s most már hiába keresem
    gyümölccsé érett tavaszunkat,
    szerelem-lázat, napsütést;
    mogorva már a lég köröttünk,
    nem lehet rajta ütni rést.

    Elfagy a csókjaink vetése,
    dermed a boldogságmadár,
    már a nyár küszöbén állunk,
    s csak egyetlen szó a határ,
    egyikünknek suttogni kéne:
    „Szeretlek” – s lenne még remény,
    mellyel virágos tavaszba
    didergő szívünk visszatér.

    De csak állunk a fagyhullámban,
    s kegyetlen kéjjel tűrjük azt,
    hogy bennünk minden izzó májust
    a vad, konok tél megfagyaszt.
    Hallgatunk némán, fogvacogva;
    vajon ki bírja majd tovább?
    A test, vagy a lélek parancsa
    jelölte ki nekünk a határt?

    …

    Szeretlek, látod, megyek, a két
    karomban viszem hozzád a tüzet,
    s te megadással engeded, hogy
    büszkeséged legyőzze a szerelem.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Anna Ahmatova: A szerelem

    Hol mint kígyó, lopakodik,
    bűvöl-bájol, szívünkbe surran,
    hol szelíd galamb, napokig
    burukkol fehér ablakunkban,

    violaillatként repül,
    vagy csillanó szép jégciráda…
    De vezet rendületlenül,
    egy nyugtalan, nehéz világba.

    Hegedű húrján sír-nevet…
    S a szíved elszorulva dobban,
    ha hirtelen fölismered
    egy először látott mosolyban.

    (Rab Zsuzsa fordítása)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • József Attila: Hajad az ujjamé…

    Hajad az ujjamé, a szoknyád alatt
    Ámulva búvik a szívem
    S zizegve hull a naptár levele.

    Vén küszöböm sír, mint a gyerek,
    Amikor jössz, hogy többször gyere.

    Erős csapatban régi napjaim
    Elfúlva rágják a fülem –
    Bennünket mért nem csókoltál belé?

    És nem értik, hogy sápadtak, buták,
    Hogy fényük nem lehet a szemedé!

    1926 nyara

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Hajnal Anna: Szeptember…

    Édes, édes most a nap,
    bor van benn, vagy méz?
    első csókban nyár és ősz
    kéken összenéz.
    Mámoros a levegő,
    lenge tánc a fény,
    senki sincs ki ellenáll,
    hősebb legyek én?

    S vajon hősebb aki sír?
    jobb-e aki fáj?
    melyik hűség igazabb?
    s már felel a táj –
    gesztenyéken rőt levél
    s második virág,
    zsenge bimbók és avar,
    bolond a világ?

    Te is becsapod szívem
    súlyod, bánatod?
    mind ledobtad mit a sors
    orvul rád rakott
    s úgy perdülsz most táncosan
    mint kit szél kavar,
    álljak? fussak? melyik több?
    honnan e zavar?

    Új virágzás és gyümölcs
    vegyül itt, mohó,
    kecskerágó, bodza is
    mind csupa bogyó
    s mire kóró lesz a zöld
    csipkerózsaág
    virít majd a csitkenye
    kihívó virág,

    gúnyos, piros üzenet
    mire jön a tél,
    csattogó fehér fogától
    senki sincs ki fél.
    Háry János minden fa,
    dicsekvő legény,
    messze van még tél és fagy,
    hencegjen szegény.

    Te is hősködj ma szívem,
    hidd a vágy, a nyár
    örökké tart, jó kaland,
    s mindig útra vár –
    s feledd, feledd hogy a vég
    mindig síri hó,
    ahol annyi vágy után
    megpihenni jó.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ecsedi Éva – Szerettelek…

    Érzéseim, eltűntek a semmiben.
    Izzó vágyaim lávafolyama lassan kihűl,
    már nem emészt belülről őrjítőn,
    nem réved távolba szemem,
    várva mikor jössz… nem hívlak többé…
    kezem tétován elhúzom érintésed elől.

    Múltba olvadt szavak, mint korhadt fák
    enyésznek el a végtelen időben…
    csak nézlek – arcod szelíd mosolyában keresem
    a nyár bágyadt, szerelmes öleléseit, vad csatáink
    örömárban úszva voltak édesen-titkosak.

    – Keresem még szerelmem – nem találom…
    elmosta az őszi eső, s most ablakomból nézem
    a hideg tél szürke színeit.
    Mint pók, szőttem hálóba emlékeim.

    – Szerettelek – egyszer…
    Burokba gyűjtött időgömbjeim… színes emlékgolyók.
    Nincs boldog tudat – ami űzne, hajtana őrült
    rohanással hozzád… vonatom kisiklott…

    A burok megrepedt, szétgurultak a színes emlékek,
    már nem sietek… nem szedem össze…
    fehér minden köröttem, elenyésztek a színek,
    arcom pírja elhalványult, könnyeim kútja kiapadt.

    Távolodó alakod nézem, ahogy eltűnik a sötét éjben.
    – Szerettelek –

    Forrás: Lélektől lélekig