Címke: észt költő

  • Ellen Niit: Anya sírja

    (Dabi István fordítása)

    Mélyen a földben
    gyökeret eresztenek a szívek.
    Virágnak, levélnek, ágnak.

    Anyám szeme
    némán néz
    a gyep zöld tekintetével.

    Oh, örök álom, te
    az időkön át tartó
    ébrenlét vagy.

    Az ősz – az este.
    A tél – az éjszaka.
    A tavasz – a reggel.
    A nyár – a nappal.

    Nemzedékek követik tekintetükkel
    két talpam nyomát.

    Tenyerem alatt
    fatörzsek suttogása.
    Örök élet.

    Hallak anyám, hallak
    téged.
    Szavaid kihallom
    több ezer szó közül is.

    Forrás: Index fórum – Kedvesch versek