https://verskucko.com

Címke: év vége

  • Nagy Imre – Év’ utolján

    Ismét leboronga egy évi idő,
    Gyors napjaival soha vissza se jő.
    Gyors napja, miként fejedelmi madár,
    Csattogva odább kél és tova jár.

    Még egyszer óh szép nap az isten’ egén!
    Nézz vissza mosolygva az ég’ üregén.
    Hozd vissza repítve a’ múlt’ idejét,
    Ringass kebelünkre hőn édeni kéjt.

    Lágy alkonyatodban az esti vidék –
    Mint tűz szerelemben a’ csók’ heve – ég.
    ’S míg arczod az éjjel’ ölébe borúl,
    Tűkör ragyog a’ víz’ hullámairúl.

    Üdv messze vonúló futásaidért,
    Fény ’s hála kisérje az égi vezért.
    ’S míg fény lebeg arczaid’ alkonyatán,
    Ifjudva derűlj hosszu évek után.

    Forrás: magyar-versek.hu

  • Fülöp Áron – Szilveszter-éjjelen

    Egy galy, mely elaszott, egy lomb, mely lesárgult
    Az örök vén fáról ujolag aláhullt,
    Tán hogy mi fakasztá, tán hogy mi növelte,
    Tehetetlen gyásszal gyászoljon felette!

    Megdöbben a múló, a halandó véges:
    Lám a végtelen is veszíteni képes!
    S hajh, mi sírját abból egy paránynak ássa:
    Útja az egésznek ama nagy múlásra.

    S mintha átnyilalna egy kín eget, földet,
    Hallatszanék jajja világnak, időnek,
    Ama kiterjesztett erősség remegne,
    S az enyészet állna gúnyosan nevetve.

    De hahotán, jajjon által egy hang rezdül:
    Hatalmam a sugár a teremtő mennybül,
    Lényem örök nagyság szeretetben, hitben,
    Urad vagyok múlás – kinek nevem Isten.

    S az idő sírjára mennyei fény árad,
    Újabb lombja sarjad az örök vén fának,
    Mélység és magasság alleluját harsog –
    Csak az enyészet ölt kétségb’esett arcot!

    Forrás: magyar-versek.hu

  • Emőd Tamás – Szilveszter

    A város alvó szíve úgy üt,
    Mint egy öreg, zenélő óra,
    Csukott csárdák ablaka csillan
    És fény szitál a téli hóra:
    Miatyánk légy velünk.

    A ködön át lompos, nagy árnyék
    Surran sötéten, suhog lustán –
    Urak, úrfiak, lump diákok,
    Éjféli szél kószál az utcán;
    Miatyánk légy velünk.

    Holdas fény hull a ház falára.
    Kong egy harang. Mivégre kongat?
    Ma éjjel éber minden élet,
    Holnap szomorú lesz a szombat:
    Miatyánk légy velünk.

    Tavaly, ki tudja, hol mulattunk?
    Tavaly, ki tudja, kit szerettünk?
    Keresztet vet a kassza hölgye,
    Fakó füst szárnya leng felettünk…
    Miatyánk légy velünk.

    Tavalyi bor, tavalyi mámor
    Kifogy lassacskán, búsan, békén,
    Vörös lámpák és sárga lángok
    Lobognak lenn az utca mélyén –
    Miatyánk légy velünk.

    Forrás: magyar-versek.hu

  • Arany János – Év utolján

    Kifelé az évnek a szekere rudja,
    Pályáját a nap is csak robotban futja,
    Csak azért jő fel, hogy a gondját kivesse,
    Ahol a reggel van, ott a dél, az este.

    Mehetsz, mehetsz jó év! amit hoztál, vidd el,
    Megelégedtem már sovány böjteiddel;
    Egy szó nem sok, azzal sem marasztlak téged:
    Kívánok jó utat s jó egészséget. –

    Mi örömet adtál? Mi emléket hagytál?
    Annyit se nekem, mint a tavalyi naptár,
    Mely hiába mondja; hogy: „csütörtök, péntek”,
    Ha egyszer ledobtam, belé sem tekintek.

    Menj! hadd tudjalak a többi után sorba,
    Legalább nem esett életemen csorba:
    A kopár sivatag, hol nem látni zöldet,
    Legalább nem hagyja lyukasan a földet.

    Forrás: magyar-versek.hu

  • Arany János: Év utolján

    Kifelé az évnek a szekere rudja,
    Pályáját a nap is csak robotban futja,
    Csak azért jő fel, hogy a gondját kivesse,
    Ahol a reggel van, ott a dél, az este.

    Mehetsz, mehetsz jó év! amit hoztál, vidd el,
    Megelégedtem már sovány böjteiddel;
    Egy szó nem sok, azzal sem marasztlak téged:
    Kívánok jó utat s jó egészséget.

    Mi örömet adtál? Mi emléket hagytál?
    Annyit se nekem, mint a tavalyi naptár,
    Mely hiába mondja, hogy: „csütörtök, péntek”,
    Ha egyszer ledobtam, belé sem tekintek.

    Menj! hadd tudjalak a többi után sorba,
    Legalább nem esett életemen csorba:
    A kopár sivatag, hol nem látni zöldet,
    Legalább nem hagyja lyukasan a földet.

    (1852)

    Forrás: MEK – Arany János összes költeményei