Rohanok, inam majd beleszakad,
De ma megint, akárcsak tegnap,
Tőrbe csaltak minket, tőrbe csaltak!
A kordon felé hajtanak!
Dupla csővel a fák mögül lőnek,
A vadászok árnyékban rejtőznek,
A hóban farkasok hemperegnek,
Üvöltő-mozgó céltáblák lettek.
FARKASHAJSZA FOLYIK, SZÜRKE RAGADOZÓKRA,
SZOPÓS KÖLYKÖKRE ÉS ANYAFARKASOKRA,
ORDÍT A SOK HAJTÓ, TOMBOLNAK A KUTYÁK,
AZ ERDŐ SZÉLÉN VÉR ÖMLIK A HÓRA.
Nem adnak semmi esélyt a farkasnak,
A vadászkéz még meg sem remeg!
Szabadságunk az erdőszélig tart csak,
Biztos kézzel leterítenek.
A farkas nem szeghet meg hagyományt,
Kölyökkorunkban vakok vagyunk,
Még farkasanyánk nevelte belénk:
A fákon túl mind meghalunk.
Lábaink és állkapcsaink gyorsak,
Felelj falkavezér, mondd meg hát,
A puskacsővek elé űznek minket,
Miért nem törünk ki a tiloson át?
A farkas sem szabad, nem tehet mást,
Már én is érzem, hogy itt a vég,
Akinek én jutottam, elvigyorodik,
És csendben rám fogja fegyverét.
Rohanok, inam majd beleszakad,
Ahogyan tegnap volt, úgy lesz ma is,
Tőrbe csaltak engem, tőrbe csaltak!
De üres marad a vadász marka is!
ford: Földes László
