Fordító: Kosztolányi Dezső
Ott, ahol árnyas a csalit,
áll egy ivor, kis drága nő,
a körme zöldes drágakő,
halvány, piros rózsát szakít!
És hull-hull a vörös levél
és a fehérek szállanak
a kék medencén, hol a nap
mint aranyos sárkány henyél.
És a fehér levél repül
és a vörös ing hanyagul,
ez sárga szoknyájára hull,
az meg hollóhajára ül.
A lány lantot vesz s énekel,
kirebben egy skarlát-nyakú,
ezüstbegyű, ezüst darú
s ércszárnnyal tör az égre fel.
A lány dalol, kezébe lant,
úgy énekel, mint egy mese,
mandulaszemű kedvese
bámulja a füvön, alant.
És felsikolt most szörnyüképp,
az édes, könnye megered,
gonosz tövis sebezte meg
rózsás-eres kagylófülét.
És most nevet, megint kacag,
egy rózsa szirma hullt oda,
hol sárga csipkefátyola
mutat egy kék-eres nyakat.
Halvány, piros rózsát szakít,
a körme zöldes drágakő,
áll az ivor, kis drága nő,
ott, ahol árnyas a csalit!
Forrás: Magyar Bábel
