Címke: figyelem

  • Parancs János: Motyogás a sötétben

    csak félig figyeltem oda
    úgy látszik
    tényleg öregszem
    szűkülő körben élek
    látszólag figyelek
    s közben saját rögeszméimet
    gondolataimat rendezem
    hogy előadhatók legyenek
    ilyesféle önzést
    magamnál még nem tapasztaltam
    a jövőben
    jobban kell ügyelnem erre
    nehogy észrevegyék
    nehogy megharagudjanak
    hiszen ők nem tudhatják
    hogy ösztönösen cselekszem
    mintegy az akaratom ellenére
    kihagy az agyam
    képzelődöm és fecsegek
    felelek akkor is
    ha nem kérdeznek
    pedig tudom a választ
    bizonyság lehet rá
    az egész életem
    nem tudom hol rontottam el
    annyira vigyáztam pedig
    megfontoltam minden szavam
    a semmibe hulló magyarázatokat
    nem értem nem értem
    miről beszélnek
    noha együtt vagyok velük
    az örömben és a bajban
    csak újabban
    nagyon fáradékony lettem
    délutánonként alszom
    kicsiny ideig pihenek
    aztán mindenem odaadnám
    megosztanám velük
    de senki se kéri
    unottan félre fordulnak
    másról beszélgetnek
    mintha ott sem lennék
    önfeledten nevetgélnek
    mondanám végre
    hogy kiért és miért éltem
    ám ez a kutyát sem érdekli
    csak félig figyelnek oda

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Móricz Eszter: Hiányzik az életből valami

    A napok rohannak, futnak,
    céltalan bolyongunk a szürkeségben.
    Mindenki siet valahová.
    Nincs idő, nem állunk meg egy percre sem.
    Hiányzik valami az életünkből.
    Nem látjuk a tarka virágok színét,
    nem érezzük a napfény melegét.

    Hiányzik egy ölelés, egy jó szó,
    elmúlt nyarak igézete,
    ringó kalászos, erdők illata.
    Hiányzik az életből valami…
    Egy csoda, egy varázs, egy csillaggyúlás.

    Egész életünkben szakadatlanul,
    fuldoklásig küzdünk, harcolunk.
    Vágyódunk a tökéletességre,
    és csak reménykedünk hiába.
    Reménykedünk egy csókban, ölelésben,
    egy kézfogásban, egy mosolyban.

    Hiányzik az életből valami…
    Hiányzik a jó, hiányzik
    a napfény mosolya, az éjszaka
    vaksi pislogása, a hajnalok
    ébredő ölelése. Hiányzik
    a nappalok hangos nevetése.

    A nappalok rohannak, futnak,
    mindenki siet valahová.
    De egyszer, valahol meg kellene
    állni egy mosolyra, egy
    ölelésre, egy igaz szóra.
    Valahol meg kellene állni,
    segíteni azon, aki elesett.
    Meg kellene tanulni újra
    mosolyogni, kezet nyújtani!

    Hiányzik a világunkból
    a nagy világ…
    Hiányzik az életünkből
    az életünk, – a szeretet.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Károlyi Amy: Szó

    Vannak csendek,
    mikor a percet
    átüti a szó.
    Nyiss ki ajtót és ablakot,
    Isten a látogató.
    Hagyd minden dolgod,
    a szóra figyelj.
    Oly ritkán hallható.
    Átömlik rajtad mint egy ölelés,
    mikor Isten meglátogat.
    Te vagy a hang,
    a szó.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Zelk Zoltán: (Hallod?)

    Hallod a harmat gurulását,
    hallod az esőcseppeket?
    hallod a lepkék szárnycsapását
    s ha egy homokszem megreped?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Weimari emlékkönyv-lap

    Az élet úgyis mondja önmagát;
    rohan a rohanás, árkon-bokron át.
    – Ám, ha a Világ szólalhat meg benned:
    állj meg. Hajts fejet. Hangjának adj nyelvet.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • ?: Figyelj, és hallgass meg

    Ha arra kérlek, hogy hallgass meg,
    és te tanácsot adsz,
    akkor nem teljesíted kérésemet.

    Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg, mit érzek,
    és te elmagyarázod, miért rossz az,
    hogy úgy érzek, ahogy érzek,
    akkor megtiportál.

    Ha arra kérlek, hogy hallgass meg,
    és te azt hiszed, tenned kell valamit,
    hogy megoldd a problémámat,
    bocsáss meg, de akkor úgy érzem, hogy süket vagy.

    Nem kértem mást, csak hogy figyelj, és hallgass meg.
    Nem kértem, hogy tanácsolj,
    sem hogy tegyél valamit,
    nem kértem mást, csak hogy figyelj, és hallgass meg.

    Nem vagyok tehetetlen,
    csak gyönge és elesett.
    Amikor megteszel valamit helyettem,
    amit nekem kellene megtennem,
    csak megerősíted gyöngeségemet és félelmemet.

    De ha elfogadod, hogy úgy érzek, ahogy érzek,
    még ha ez az érzés számodra érthetetlen is,
    lehetővé teszed számomra, hogy megvizsgáljam,
    és értelmet adjak az értelmetlennek.

    S ha ez megtörtént, a válasz világossá válik,
    tanácsra nincs már szükség.

    Talán ezért használ sok embernek az imádság –
    mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást,
    csak figyel és hallgat.
    A többit ránk bízza.

    Tehát te is figyelj rám, kérlek, és hallgass meg!
    És ha szólni akarsz, várj egy kicsit,
    akkor majd én is tudok rád figyelni.

    Forrás: Index fórum: Kedvesch versek

  • H. Jackson Brown: Idézetek

    „Tanulj meg csendben maradni.
    A lehetőség néha igen halkan kopogtat.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ratkó József – Akinek a szerelem a gondja…

    Agyát, szívét is hámba fogja,
    merengve hallgat, szól szorongva,
    akinek szerelem a gondja.

    Fészek-rakók álmait sejti,
    tolakvó énjét elfelejti,
    szellős nádasban el is rejti.

    Kedvesének hű tükre lenne,
    s míg ő csudálná magát benne:
    szemérmes, dús titkokra lelne.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Zelk Zoltán: (Hallod?)

    Hallod a harmat gurulását,
    hallod az esőcseppeket?
    hallod a lepkék szárnycsapását
    s ha egy homokszem megreped?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Baranyi Ferenc: Figyelj rám

    „Figyelj rám egy kicsit
    s ne bújj előlem el,
    ilyenkor önmagad
    elől is rejtezel.
    Vedd észre, hogy: vagyok.
    Vedd észre s adj jelet.
    Beszélj – vagy legalább
    rebbenjen a szemed.

    Érezd meg, hogy nekünk
    nem nyugtató a csönd,
    fölgyűlik, mint a sár,
    s mindkettőnket elönt.

    Közöld magaddal is,
    mitől engem kímélsz,
    szólalj meg akkor is,
    ha ellenem beszélsz,
    ne bújj előlem el,
    figyelj rám egy kicsit,
    mondj, súgj, ints vagy jelezz
    valamit, valamit.”

    Forrás: Lélektől lélekig