https://verskucko.com

Címke: francia

  • Pierre Emmanuel: Novemberi száműzetés

    Megyek. Omló hajad zápora elkísér még,
    s te máris elveszítesz örökre, kedvesem!
    Ki az, ki visszatért valaha is? Egy éj –
    léptek nesze a múlt jajongó kavicságyán!

    Egy lomb szédülete! – De soha a fasor,
    soha a tél fele igyekvő szerelem.

    Magányos zongora kesereg a vidéken,
    s én loholok vakon, kalapomat letűrve,
    míg ellep tétován s alámerül november,
    könnyeim télvizében míg arcod elmerül.

    És visszatér oda, honnét nincs visszatérés,
    örökre eltemetve és temetetlenül
    a kezdet és a vég ködtenger-fenekére,
    hogy harminc év után is kísértsen odalent.

    Pilinszky János fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Jules Supervielle: Közel álmodlak-e vagy távol: egy nekem

    Közel álmodlak-e vagy távol: egy nekem,
    mindig határozott vagy és cáfolhatatlan,
    szemem láttára lesz belőled zene, dallam,
    s már lát a fülem is, éppúgy, mint a szemem.

    Úgy élsz bennem, akár ha itt állnál előttem,
    szíved oly dallamos, oly nyílt; és néhanap
    hallom, amint dobogsz halántékom alatt,
    mikor mélyeimen átsurransz eltűnőben.

    (Rónay György fordítása)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Paul Verlaine: E kicsi zug

    E kicsi zug, e csöpp sarok,
    Mely az enyém,
    S mely éltetett, a nagy remény
    Megáldatott.
    Órái a sok régi bűnnek
    Sápadnak, tűnnek
    Fehér szalmalapján bús szívemnek.

    Ártatlanság lakik velem,
    Egyszerűség.
    Mit van nekem kívánni még,
    Aki KRISZTUST vendégelem?
    Kemény kenyerem, durva ágyam,
    Szegénységem, magányom,
    Ó szent próbám! ó drága tanulmányom!

    E bajban készre edzett szív,
    S ez áhitat,
    Mely szeretettel átitat
    Olyan szelíd, s olyan naiv
    Megoldást adnak életemnek,
    A féktelennek,
    Melyben vágyaim elpihennek.

    Uram, fogadd hálámat! Add
    A jó halált.
    Küzdelmeimet áldd meg, áldd
    Türelmes sóhajtásomat!
    Alázat útján közeledve
    Kér egy szegény szív, vedd be
    Őt és övéit örök örömödbe!

    Forrás: Szeretem a verseket

    Fordította: Babits Mihály

  • François Coppée: Rommá lett szív

    Mészöly Dezső fordítása

    Latin palotaként emelkedett szívem,
    márványok, gránitok javából összehordva;
    de szenvedélyeim, mint barbár szittya-horda,
    csóvát dobtak reá és dúlták esztelen.

    Leomlott. Csend honolt a törmeléken.
    Emberi nyom sehol, csak kígyók, baglyok odva.
    Bíborszín s hófehér kövét benőtte dudva,
    s az út helyén szeder burjánzott végtelen.

    Hosszan, magánosan elnéztem, hogy mivé lett.
    Sugártalan napok, csillagtalan vak éjek
    félelmes korszakán lelkem pokolra szállt.

    De jöttél végre Te, sugárba öltözötten;
    s hogy hontalan frigyünk meglelje otthonát:
    palotám romjain egy kunyhót építettem.

    Forrás: Index fórum: Kedvesch versek

    !

  • Simone Weil: Idézet

    „Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Victor Hugo: Hajnalban hirtelen felriadok gyakorta

    (Nemes Nagy Ágnes fordítása)

    Hajnalban hirtelen felriadok gyakorta,
    fölkelt a virradat, vagy álmom csattanója,
    vagy egy kedves madár dala, vagy tán a szél.
    És munkához fogok, előbb mindenkinél,
    előbb még a szegény, szomszéd munkás-lakóknál.
    Fut az éj. Odafönn szemem tűnődve kószál,
    s a hunyó csillagok közt választ csillagot.
    Állva dolgozom, és együtt kelve ragyog
    bennem a gondolat s a nap a fellegekben.
    Tintatartómat az ablakpárkányra tettem,
    mit árnyékolva föd, mint egy farkasodút,
    a vadszőlő, amely száz kaccsal körbefut,
    ott írok, félretolt ág-bogak sűrüjében,
    s meg-megtörölgetem tollam a zöld levélen.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Voltaire – Rögtönzés

    Kell gondolkozni; ha nincs gondolat,
    bár lelke van, az ember léte aljas;
    kell szeretni; célt, értelmet ez ad:
    az emberélet enélkül siralmas.

    Kell, hogy legyen meghitt baráti kör,
    kiművelt, nem önhitt fők társasága,
    amelyben otthonos számos gyönyör,
    mely nélkül végtelen a napok hosszusága.

    Kell, hogy legyen egy kipróbált barát,
    kit az ember megkérdez, kire hallgat,
    ki csillapítja lelkünk viharát,
    élét vevén a kéjnek és a bajnak.

    Kell, hogy legyenek pompás estebédek,
    hol, fesztelen, az ember csemegél,
    jó borokat és szellemes igéket,
    és mégse részeg, hogyha végetér.

    És vallani kell, éjjel, ráborulva,
    a drága tárgynak, kit szívünk imád,
    és ha felébredtél, folytatni újra
    s álmodban is gondolni rá tovább.

    Barátaim, elismerhetitek,
    s én már tudom, hogy élhető az élet!
    Nos, a perctől, hogy Silvia szeret,
    mindez magától, könnyen az enyém lett.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Pierre-Jean de Béranger: A szenátor

    (Heltai Jenő fordítása)

    Feleségem büszkeségem.
    Rózsinak szép a szeme.
    Hogy ma van egy jó barátom,
    Az is az ő érdeme.
    Egy szenátor nem nékünk
    Mindennapos vendégünk.
    Mily mesés kitüntetés!
    Mily szerencse, mily öröm!
    Mélyen tisztelt szenátor úr,
    Köszönöm alássan, köszönöm!

    Úgy elhalmoz minden jóval,
    Finom ember, jó barát.
    Múltkor is egy miniszteri
    Bálba vitte Rózsikát.
    Ahol meglát, melegen
    Szorongatja a kezem.
    Mily mesés kitüntetés!
    Mily szerencse, mily öröm!
    Mélyen tisztelt szenátor úr,
    Köszönöm alássan, köszönöm!

    Rózsikámnak udvarolgat,
    De sohasem szemtelen.
    Hogyha Rózsi gyöngélkedik,
    Ő kártyázgat énvelem.
    Újév napján ünnepel,
    Nevemnapján megölel.
    Mily mesés kitüntetés!
    Mily szerencse, mily öröm!
    Mélyen tisztelt szenátor úr,
    Köszönöm alássan, köszönöm!

    Múltkor, ahogy otthon ültem,
    Mert bezárt a zivatar,
    Jóságosan biztatgatott:
    „Kocsizzon ki, ha akar.
    Mi a szösznek váratom
    Üresen a fogatom?”
    Mily mesés kitüntetés!
    Mily szerencse, mily öröm!
    Mélyen tisztelt szenátor úr,
    Köszönöm alássan, köszönöm!

    Kastélyában jó pezsgővel
    Leitatott a minap,
    Külön ágyban kellett akkor
    Aludnia Rózsinak.
    Én a közös ágy helyett
    Másutt kaptam jobb helyet.
    Mily mesés kitüntetés!
    Mily szerencse, mily öröm!
    Mélyen tisztelt szenátor úr,
    Köszönöm alássan, köszönöm!

    Kisfiamnak keresztapja
    Ez a nyájas pártfogóm,
    Úgy öleli, csókolgatja,
    Mintha édes fia vón.
    Örökségül jókora
    Summát hagy a fiura.
    Mily mesés kitüntetés!
    Mily szerencse, mily öröm!
    Mélyen tisztelt szenátor úr,
    Köszönöm alássan, köszönöm!

    Vacsoránál ingerkedünk,
    Tréfálózok véle én.
    A fülébe súgom olykor:
    „Általános vélemény,
    Rózsikámmal ön rakat
    Homlokomra szarvakat!”
    Mily mesés kitüntetés!
    Mily szerencse, mily öröm!
    Mélyen tisztelt szenátor úr,
    Köszönöm alássan, köszönöm!

    1955

  • Pierre Patrix: Sírversem

    (Heltai Jenő fordítása)

    A kő előtt, utas, pihenj meg egy kicsit.
    E fölirás alatt irója nyugszik itt.
    A sír szélén megállt s megírta búcsuversét,
    Hogy földi hamvait e vers alá temessék.
    A siratót, amely dus könnyeket fakaszt,
    Ő maga mondta el, nem bizta másra azt.
    De mégse várd, utas, hogy most közölje véled
    Erényeit, nevét, hogy élt, miből mivé lett,
    Ki volt ő és ki nem, hogyan, miért, mikor,
    És véle mit veszit, amelyben élt, a kor,
    Sem azt, földünk mi bús, mert mennybe szállt a lelke
    És azt a nyájas Ég magához úgy ölelte,
    Mint szép, új csillagot, mely büszke lánggal ég.
    Nevetséges beszéd! Hazugság, zagyvalék.
    Megrögzött bűnös ő, siralmas kis poéta,
    Kalandok, átkozott szerelmek martaléka.
    A hiuság, a vágy hitvány játékszere,
    Nem bölcseség, tudás, jámborság ékszere.
    Miért faragtad őt ilyennek, Istenem?
    Vétkezni jól tudott, de megjavulni nem.
    Utas, most menj tovább, de mondd el halk imád:
    Magáért mond imát, ki érte mond imát.

  • Heltai Jenő fordítása: A válogatós lány

    (XVIII. századbeli francia dal)

    – Anyám, mit kéne tenni?
    Jó volna férjhez menni,
    Ha kérnek, elmegyek,
    Menyecske hadd legyek.
    Anyám, anyám, menyecske hadd legyek!
    Anyám, anyám, ha kérnek, elmegyek.

    – Leányom, kér az ács is
    És kéret a kovács is,
    A pék, az Alajos,
    A Pál, az asztalos…
    – Anyám, anyám, a Pál vagy a Lajos,
    Anyám, anyám, a választás bajos.

    – Leányom, kér a János
    És kéret a kocsmáros,
    A József, a takács,
    A hentes, a Tamás…
    – Anyám, anyám, a József, a Tamás,
    Anyám, anyám, a szívem vágya más.

    – Leányom, kér a molnár,
    Oly régen udvarol már,
    Ha molnárné leszel,
    Mindig cipót eszel…
    – Anyám, anyám, inkább a sírhalom!
    Anyám, anyám, a malom unalom.

    – Leányom, kér az ispán,
    És kér a szűcs, az István,
    A Péter, a Dezső,
    A Bálint, a Rezső…
    – Anyám, anyám, a Péter, a Rezső!
    Anyám, anyám, egyik se kedvező!

    – Anyám, nem kell a varga,
    Mert ferde a két sarka,
    Nem kell a lakatos,
    Mert mindig kapatos,
    Anyám, anyám, nem kell se szűcs, se pék.
    Anyám, anyám, inkább világgá mék!

    – Leányom, jaj, botor vagy!
    Gyöngyöm, jaj, el ne sorvadj!
    Beszélj, mi fáj, mi kell?
    A doktort hívjam el?
    – Anyám, anyám, menyecske hadd legyek,
    Anyám, anyám, ha ő kér, elmegyek.