Mészöly Dezső fordítása
Latin palotaként emelkedett szívem,
márványok, gránitok javából összehordva;
de szenvedélyeim, mint barbár szittya-horda,
csóvát dobtak reá és dúlták esztelen.
Leomlott. Csend honolt a törmeléken.
Emberi nyom sehol, csak kígyók, baglyok odva.
Bíborszín s hófehér kövét benőtte dudva,
s az út helyén szeder burjánzott végtelen.
Hosszan, magánosan elnéztem, hogy mivé lett.
Sugártalan napok, csillagtalan vak éjek
félelmes korszakán lelkem pokolra szállt.
De jöttél végre Te, sugárba öltözötten;
s hogy hontalan frigyünk meglelje otthonát:
palotám romjain egy kunyhót építettem.
Forrás: Index fórum: Kedvesch versek
!
